A sorozat eddig megjelent kötetei:
Segítség, egy fogalmatlan újonc! (2014 tavasz)
Messze van még az a Konoha? (2014 nyár)
Egy kard és mögötte a sötétség (2014 ősz)
Négyes csomagban olcsóbb (2014 tél)
Frissítés telepítése folyamatban (2015 tavasz)
Dobj már egy hárompontost! (2015 ősz)
A legkevésbé ismert kitsune (2015 ősz-tél)
Fogadj örökbe egy youkait (2016 tavasz)
Van, ami összeköt (2016 nyár - 1. rész)
Mert a méret igenis számít (2016 nyár - 2. rész)
A szeleburdi szőke vigyori (2016 tél)
Lassanként megérkezünk a mába, már 2017-re kezdek visszautalni! De azt még kifelejtettem a múltkori részből, hogy Yukari ruháját leginkább úgy tudtam R63-asítani, hogy leirtottam róla a fodrokat. Jó, persze a főkötő kivételével. Na, most, hogy ezen túlestünk, következzen az újabb bemutatásra kerülő cosplay!
Annyira rápörögtem Ayára, hogy elterveztem, megvalósítom egy másik ruháját is - ami mondjuk fancucc, de ZUN, a Touhou-istenség elég rugalmas ezekkel kapcsolatban. Ha a rajongók alkotnak valamit, azt ő nem gáncsolja el. Így kaphatott szárnyra a szélvészgyors tengu tradicionális daitengu-skinje is, blúz és szoknya helyett kimonóval. Ja, és persze fapapucsban jár.
Szóval erről van szó. A képnek azért vagyok nagyon a szélén, mert egy csoportképről vágtam le: mellettem két PC-98-as, Den szlengjében ősszériás Touhou-boss, Kazami Yuuka és Mima pózolt. Eredetileg én is az egyik régi játék legnagyobb gonosza, Okazaki Yumemi lettem volna, de akkora ellenszelet kaptam a tervre otthon, hogy visszahőköltem és inkább Ayát fejlesztettem tovább.
És milyen jól tettem így utólag! Imádom Ayát, azt mondtam már? Na, sorolom, mi történt.
Ez a lenge kimonó már a harmadik formáját vette fel, most már úgy tűnik, a véglegeset. Először ugye Kokkuri-sanhoz készült, aztán lekaptam az ujjait és Youko Kurama viselte, most pedig visszakötöztem az ujjait, kapott sok-sok szegést, meg egy vörös-fekete övet és voilá: Ayaya~!! Ehhez kapcsolódik egy sztori a legutóbbi Conról. Átszólt nekem egy srác kicsit távolabbról, hogy felismer. Odamentem hozzá, és kiderült, hogy nem a karaktert ismeri, akit alakítok, hanem a ruhát ismerte fel: még a Kurama-formából maradtam meg neki! Elképesztő dolog a memória, mindenkinek ajánlom a használatát.
A fapapucsnak most már jók a színei, lecsiszoltam a zöldet róla, majd átfestettem vörösre, illetve szereztem pántnak narancssárga redőnygurtnit. Ha nem is vörös, de jól illik hozzá. Tényleg, Momijinél meg azt felejtettem el említeni, hogy a fapapucs miatt csináltatnom kellett speciális egyujjas zoknit is, ami a képen is látható. Kalapka és paróka stimmt, jöhetnek a szárnyak!
Elég sokat változott az első alkalom óta: egyrészt sokkal több lett rajta a toll, másrészt ezeknek a közös töve már a borításból nő ki. Elmagyarázom. Komplett tollcsíkokat szoktam csinálni a szárny teljes szélességében, 5 centinként: 5 centi tő, 8-10 centi toll. A tollakat formára vágom, majd ha ez megvan, felterítem a szárny alap borítására. Ott bejelölöm krétával (hogy könnyen takarítható legyen) a szárnytő és a tollak töve közötti ficakokat, és az ezek közötti rések azok, amelyeket ha kivágok, átbukkannak majd rajtuk a tollak és úgy néznek ki, mintha tényleg a szárny részei lennének.
A másik fontos változás a szárnyak magasabbra kerülése. Ehhez csináltam egy hámot magamra a ruha alá, fonálból és régi iskolás tollak fémkarikáiból. A hámot elöl két helyen - a mellkasomnál és a derekamnál - tudtam összekötni vagy kioldani, hátul pedig 2-2 karikába tudtam bedugni a szárnyak drótvázának a kilógó csutkáit. A karikák eléréséhez - mert úgy kell látszania, mintha a szárny nem a ruhámon lógna, hanem tényleg a hátamból nőne ki - a kimonó hátára csináltam 4 nyílást. Na, ez pont annyira volt stabil, amilyennek hangzik. Terheletlenül remekül működött a hám, de amint bele lettek dugva a szárnyak, azok elkezdtek lekonyulni, meg össze-vissza hajlani. Ha akartam egy olyan képet, amin mindkét szárnyam a jó oldalon van, előre kellett görnyednem. Emiatt később csináltam egy másik hámot hevederekkel és hátul egy párnázott falappal, amibe négy fémhurok lett becsavarva, ezek a hurkok pedig kilógnak a ruha hátán és így lehet beledugni a szárnytöveket. A problémák nem szűntek meg, csak sokat enyhültek, de már vannak ötleteim a teljes kezelésre.
Az is világossá vált, hogy a fapapuccsal nem leszünk örök barátok. Kétségkívül jól mutat, de nem bírja a folyamatos járkálást, néha kijött a pánt csomója a lyukon. Plusz a sebességem is korlátozza, ami pont Ayánál nagyon fájó pont. Kevesebb cosplayest tudok így lekapni, üldözőbe venni egy távolabbi célpontot pedig teljesen reménytelen. A nap vége felé Den ki akarta próbálni a fapapucsaimat, ő pedig cserébe odaadta a teljesen piros cipőit, amiket Yuukához vett. Nagy változás volt, az biztos, és annyira bejött nekem az a cipő, hogy azóta már azt használom Aya mindkét formájához.
Összességében nem érzem katasztrófának ezt a cosplayt, de vannak pontok, amikre figyelnem kell vele kapcsolatban. Főleg arra, hogy mivel a ruha szegése véget ér az övnél, felül pedig a nyaknál ér körbe, mindig igazítsam meg a ruhámat, ha képet kérnek rólam. A fenti példán ez pont kimaradt... Nemrég jöttem rá arra, hogy azért csúszik mindig szét, mert a szárnyaim hátrahúzzák. Kell majd a heveder elejére egy megfelelő ellensúly.
Amikor ezt a cosplayt csináltam, épp a vége felé járt a Macross Delta, és a nyári Conra meg lett hirdetve egy csapat. Rástartoltam, de ez már egy másik történet. Amit holnap mutatok be, a HAYA: Középsz*rból középszerbe sorozat következő részében!
