Így, hogy jön az év vége, arra gondoltam, hogy a "Középsz*rból középszerbe" sorozatot valamilyen szinten folytatva bemutatom azokat a cosplayeket, amiket idén készítettem. Vágjunk is bele.
Ott hagytam abba a sorozatot, hogy a 2018-as Tavaszi MondoConon a KK 13. részében bemutatott VF-31 Siegfried vadászbombázó fejlesztett változatát használtam, de már említést tettem abban a posztban egy autóra is, mint jövőbeli terv. Ez pedig nem más lett, mint a legendás Initial D főszereplő autója, a Fujiwara Takumi által vezetett fekete-fehér AE86-os Toyota Sprinter Trueno GT-Apex, vagy ahogy Japánon kívül ismerik, Corolla GT-S.
Egyúttal ez volt az első olyan cosplayem, aminek a készítését már Facebookon tettem közzé, a HAYA - Tengu on Two Feet oldalon lépésről lépésre végig lehet követni, hogyan alakult a munka. Persze nem írnám most ezt, ha a blogomon ne akarnám bemutatni, szóval először is itt a szokásos coscard.
Röhejesen néz ki? Igen, aláírom. Kicsit nagyon amatőr? Ezt is. Kevés volt benne a munka? Na, ezt viszont nem. Az alapötlet onnan jött, hogy láttam a neten pár tengerentúli D-rajongót, akik kartonból csináltak 86-ost (meg RX-7-eseket, meg láttam már az Impact Blue Sil80-asát is), én pedig úgy gondoltam, tudok jobbat.
Ahogy a Siegfriednél, itt is igyekeztem a méretarányokra figyelni, de azt is figyelembe kellett vennem, hogy ha én bele akarok férni széltében, túl hosszú lenne. Úgyhogy összébb nyomtam, a végső méretek: 60 cm hossz, 45 cm szélesség és 30 cm magasság. Lett egy enyhe MG Metro 6R4 beütése, és én elfogadom, végül is az is elég sokat mozgott keresztben...
A VF-31-essel való párhuzam az anyagok tekintetében is meglátszik, fa váz és XPS borítás, mindez hevederrel magamra véve. A különbség a színezésben keresendő, most már nem tapétáztam, hanem ténylegesen festettem. Mielőtt nekiálltam volna, persze olvasgattam, hogy mivel és hogyan érdemes festeni, és írták, hogy lehet szokványos akrilfestékkel is, csak előtte le kell kenni az egészet faragasztóval. Erre mit csináltam? Nekiálltam Palmatexszel, de óvatosságból először csak a motorháztető lemezén. Az eredmény?
Pont az, amire gondoltok, megmarta az anyagot. És ahogy látható, nem egyforma a két fül, amivel a kasztni oldalához illeszkedik az alkatrész. Emiatt látható a kártyán is, hogy a sárvédő felett van egy kis folytonossági hiba, de nem akartam az elrontott darabot kidobni, inkább megfordítottam és úgy építettem be. A festés előtti kezeléshez az univerzális faragasztó lett végül a nyerő megoldás: gyorsan szárad (főleg a július eleji 30 fokban) és nem pusztult el alatta az anyag, mikor lefújtam fehérre az egészet.
A hevederes rögzítés is módosult egy picit a Siegfriedhez képest, itt a szövet és a kasztni karabinerek közbeiktatásával kapcsolódnak, hogy magamra tudjam venni a cosplayt. (Amúgy az úgy történik, hogy belelépek, majd magamra húzom és ülve rácsatolom a heveder karabinerét a kasztni kereszttartóján lévőre.) Volt egy kis gondom a kereszttartónak használt, egykor járóka-rácspálcaként szolgált farudakkal, mivel a karabiner vastagsága és relatíve kis mérete miatt nehéz volt úgy beilleszteni a faanyagba, hogy utóbbi ne törjön el. Aztán végül sikerült, de volt egy kis veszteség közben.
Gumipókkal fogtam össze, hogy megszáradjon a ragasztó.
A kerekeket külön csináltam meg és úgy ragasztottam rá a kasztni oldalára, emiatt pedig elég keskenyek lettek, illetve amikor kentem le az egészet a faragasztóval, nem tudtam a sárvédőt és a kasztni oldalát együvé tenni teljesen. Legközelebb már máshogy csináltam.
Következő: kitaláltam, hogy megcsinálom a bukólámpát is a 86-os elejére, ehhez ki is vágtam a megfelelő darabot a motorháztetőből, de azt is érintette a Palmatex-baki, szóval egyik oldalt szellős lett, a másikon meg szorulós. Ja, voltak kalandok. A piacon vettem apró ledes kerékpárlámpát, azt építettem be a vastag fedélbe, a fedelek rögzítéséhez pedig átfűztem a motorháztetőn egy vastag drótot, amit áthúztam a lámpafedeleken is - illetve az ellendarabjain.
A mechanika
A képen már látszik némi fekete festék is, az is egy érdekes történet. Ugyanis a zománcfesték a faragasztóra nem tapad. Végül csak sikerült, de ehhez kellett egy pár nap, mire egy egészségesen konstans színe lett a géptetőnek. Ugyanez érvényes a lökhárító dekorációjára is, amin még maradnia kellett egy fehér csíknak is (ez nem teljesen sikerült, a maszkolószalag ellenére sem).
A Fujiwara Tofu Bolt feliratát és az egyéb feliratokat (úgymint típusjelzés) filccel írtam fel, a lámpákat pedig úgy oldottam meg, hogy nem festettem, hanem markerfilccel színeztem ki kartonlapocskákat, majd leragasztottam celluxszal az üvegbúra-hatás kedvéért, ezeket pedig ráragasztottam a kasztni megfelelő részeire.
Megcsináltam még a rendszámtáblákat is.
Ja, igen, a Toyota felirat hátul kicsit kacska lett.
Az ablak fekete lett, azt csillogós fekete öntapadós tapétával oldottam meg. Végül pedig még arra is ügyeltem, hogy a "beltér" kicsit otthonosabb legyen, magyarán fogtam fekete szövetanyagot, és a tető mentén végig, illetve a kasztni belső oldalán is itt-ott tűzőkapoccsal rögzítettem. Remekül tartott végig.
A hatás pedig leírhatatlan volt. Mivel itthon ilyet még senki nem csinált, de már világos volt, hogy igény volna rá (sokan ismerik és szeretik az Initial D-t errefelé is), sokan odaszóltak, esetleg megállítottak egy képre. Azt is hozzá kell tenni, hogy én is kitettem magamért, most jól jött a ralis delúzióm: hosszában-keresztben, de mindenképpen gyorsan és látványosan gyalogolni.
Ennek a sikere győzött meg róla, hogy érdemes folytatni a témát, és az őszi Conra összehoztam még egy kocsit, ennek a tapasztalatait felhasználva. Hamarosan arról is mesélek.
