A sorozat eddig megjelent kötetei:
Segítség, egy fogalmatlan újonc! (2014 tavasz)
Messze van még az a Konoha? (2014 nyár)
Egy kard és mögötte a sötétség (2014 ősz)
Négyes csomagban olcsóbb (2014 tél)
Frissítés telepítése folyamatban (2015 tavasz)
Dobj már egy hárompontost! (2015 ősz)
A legkevésbé ismert kitsune (2015 ősz-tél)
Cosplayes pályám harmadik évére találtam meg azt a karaktert, akihez a legjobban tudok kötődni. Akkorra vált ugyanis öcsém furcsa és látszólag ijesztő mániája, a Touhou Project játéksorozat számomra is befogadhatóvá. Röviden: egy bullet hell shooter játékról van szó, vagyis túl sok lövedék egy képen és mindezeket különböző youkaiok ontják magukból az aktuális főhősnő felé. Tipikus japán szórakozás, a szigetországon kívül inkább a rage game kategóriába sorolható, de változatos és részletesen kidolgozott szereplőgárdájának (na meg ingyenességének) köszönhetően világszerte szert tett rajongókra.
Eddig 16 fő játék jelent meg, nagyjából egy tucat mellékszál, illetve megszámlálhatatlan rajongói alkotás. A hivatalos Touhou-karakterek száma 120-nál is több, van miből választani - akár kedvencet, akár cosplay-alapanyagot. Jómagam a játékokat továbbra sem szívlelem, de a karaktereket nagyon kedvelem, közülük is a leginkább a szélvészgyors tengut, a Youkai-hegy őrzőjét, Shameimaru Ayát. Róla fog szólni a kattintás utáni rész.
Ideális választás: gyors, imád fotózni és nem bonyolult a ruhája.
Látjátok? Az igazsághoz mondjuk hozzátartozik, hogy Aya szoknyát visel, de erre való az internet 63-as szabálya, amely kimondja, hogy "minden karakternek létezik egy ellenkező nemű ikerpárja is". Itt is ez segített ki.
Mivel is kezdjem? Mondjuk alulról felfelé. Vörös tornacipőt nem volt egyszerű találni még a kínai piacon se, főleg az én 46-os méretemben. És én mindenképpen olyat szerettem volna, mint ami a képen is látható. Egyetlen helyen találtam, ki is fizettem, de összekavarodott a korábban próbált 45-össel (vagy direkt volt? Ki tudja már), és végül a kisebb méretet vittem haza. Durva volt, de nem elviselhetetlen. A vörös fűzőt pedig szegőszalaggal pótoltam.
A nadrág előző életében sínadrág volt, ez azért volt jó, mert így Aya alsószoknyája is említést kapott az én átiratomban. A megfelelő hosszúságnál elszegtük, és kész is volt, jöhetett a minta. Ehhez csináltam egy levélsablon-negatívot kartonpapírból, illetve vettem narancssárga és barna textilfestéket - vörös már nem kellett, az maradt korábbról.
Az ingre a fekete gombokat én varrtam fel kézzel, a minta pedig egy külön csíkra készült eredetileg, majd úgy lett felvarrva. Ez volt az a cosplay egyébként, ahol kikönyörögtem édesanyámnál, hogy hadd varrhassak én géppel is. A szándék nemes volt, a pedálkezelésem viszont nem, így hamar ki is pontozódtam a gép mögül.
A szárnyak...nos, igen. Mai napig imádom őket, bár a megfelelő rögzítésük eddig még sosem jött össze. Első változatban a derekamon látható széles csíkra vezettem fel őket, és egy, az ingemen a vállaimnál átfutó fekete cérnával a végeiket is stabilizáltam. Ahogy látható, a tollazat is elég hiányos volt elsőre, de ez a későbbiekben persze sűrűsödött.
A parókát öcsémtől kértem el (és kérem el mind a mai napig), ő a 2015-ös téli Conon használta Inugamihoz. Sok mindent megjárt már, ahogy a tetején díszelgő kalapka is. Na, azt elmesélem. Hozzávalók: vékony kartonpapír, öntapadós tapéta (vörös, de Hatatéhoz mondjuk lila kell) és szigetelőszalag.
Először talán az alappal kezdjünk. Szabályos hatszög formájú kell legyen, a stabilitás érdekében a töréseket erősítsük meg szigetelőszalaggal, főleg ott, ahol végül találkozik az alap eleje és vége. Érdemes úgy számolni az alapot, hogy ne törésben találkozzanak, a találkozásnak otthont adó síkot még egy darab kartonnal is meg lehet erősíteni.
Az első prototípus, de így talán érthető, mire gondoltam. Ne külön lapokból álljon az alap!
Jöhet a csúcs, ehhez kell egy kicsit számolgatni is. Először is kell a dőlésnek megfelelő hossz, plusz még kell valamennyivel csatlakozni az alaphoz is. Ha megvan a szükséges méret fejben, akkor egy akkora sugarú kört kell vágni a kartonból, amekkora egy ágnak a teljes hossza (dőlés + alaphoz csatlakozás). Ebből még ki kell alakítani a hat, egyenlően elhelyezkedő ágat, melyek belső végeit meg kell kicsit vagdosni, hogy összehajtva elférjenek egymástól. Az ágak külső végeit ragasszuk az alap belső feléhez.
Ha megvan a váz teljes egészében, jöhet a borítás. Én öntapadós tapétát használtam, és bejött, csak közelről látszik, hogy nem teljesen homogén a felület, mert egymást fedik a tapéta cikkelyei, amelyek méretét az alap határozta meg.
A kalapkához tartoznak bojtok is, ezeket bolyhos fonálból csináltam: egyenlő hosszúra vágtam a szálakat és összekötöttem középen, majd kicsit még maceráltam őket. Ezek a Vörös Nyuszi egyik bakancsfűzőjére vannak felkötözve, amit pedig két-két ponton be- és kivezettem a kalapkából, majd hátul megkötöttem masnira. A parókához a fűzőnél rögzítettem a kalapkát, fekete hajtűvel.
Innentől már csak jól kellett érezni magamat, az pedig meg is volt. Ekkor derült ki számomra is, hogy itthon is szeretik páran a Touhout, kedvenc mangaárusomnál ezzel a cosplayjel Aya került a személyes toplistája élére. És egy kis, de annál lelkesebb csapat tagja lettem. Ja, meg erről a cosplayemről készültek először profi képek - köszi, Morpheus! -, amikből az egyiket felhasználtam a fenti karakterlaphoz.
Aya végigharcolta mindkét napot, a nyárira pedig már szintén voltak terveim. Egyből kettő, megint. Hogy ebből mi sült ki végül? Kiderül a HAYA: Középsz*rból középszerbe sorozat soron következő részeiből!
