Bár a várakozás a tetőfokára hág az Arab Nagydíj előtt, semmiféle számolgatás nem izgalmasabb, mint egy lendületes, szintkülönbségekkel bőven megáldott pálya, amelyet ráadásul még egy jó nagy esőzés is súlyosbít. Itt az előző verseny helyszínére, Brazíliára gondolok most. Ki kellett várni, hogy jó legyen, de végül is kitűnő verseny volt, a képes összefoglalót pedig a kattintáson túl láthatjátok.
Vallomással tartozok, mostanában már nem nézem meg feltétlenül az időmérő edzéseket. Úgy vagyok vele, hogy ha van szabadidőm, akkor leülök a tévé elé és megnézem, de ha valamiért kimarad, nem szomorkodok miatta. Így volt ez a múltkor is, utólag olvastam el, mi történt.
Utána pedig jött az extra vizes, 3 órás verseny, aminek a végén csak 2 kérdésem maradt. 1.: ez a 12 pont előny vajon elég lesz-e Rosbergnek, hogy édesapját követve ő is világbajnok lehessen - ezzel pedig megismételje a Graham és Damon Hill által előadott "apa és fia VB-címe közt 34 év telik el" mutatványt?
2.: miért kell foggal-körömmel ragaszkodni a Pirellihez? Már sokadik alkalommal derül ki, hogy az ő gumijaik soha nem lesznek olyan jók, mint a Michelin-Bridgestone háború idején voltak akár a francia, akár a japán cég termékei. Szárazon morzsálódik, vízen pedig alkalmatlan.
A verseny képe pedig a kiesése után köpenyes hősként bokszba vonult Felipe Massáról szól elsősorban.
A portugál nyelvű szöveget szándékosan nem fordítottam le, ez most így nemzetközi. És azt jelenti, hogy "köszönjük, Felipe!".
Rosberg vagy Hamilton? Hamilton vagy Rosberg? A német először, vagy a brit negyedszer? Kiderül vasárnap, a Formula-1-es Abu Dhabi Nagydíjon!
