Emlékeztek még arra az óriási interjúra, amit tavasszal osztottam meg? Tudjátok, amiben a MondoCon rajzversenyének zsűrijéről olvashattatok. (Ugyanide: remélem, Näeviss megtalálja a számítását Németországban és várjuk vissza a tavaszi Conra!) Igen, az extra hosszú poszt. Azóta kicsit átgondoltam a koncepciót és mivel szerintem is túl hosszú olvasmány 6 rajzoló véleménye egymásba fonva, innentől kompaktabbak lesznek az interjúk (mert tervezek még), 2-3 alkotó fog bennük szerepelni egyszerre. A következő például, akiket Aya tollvégre kap, a Sanbishin - Three Graces formáció 2 jelenlegi tagja, Christine és Matsuri lesz.
Ezúttal 3 rajzolóról olvashattok, mindhárman a RajzMániAnime FB-csoport aktív tagjai. Név szerint:
- Kondor Beáta (PeachTheSatan, régebben Tomoecchi),
- Bükk Bianka (epresvanilia), és
- Lóczi Bianka (Chizuru).
A kérdések maradtak ugyanazok, mint a múltkor, még a gagyibbak is bent maradtak, mert miért ne. Gondolkozok rajta, hogy az alacsony használati arányra való tekintettel a Patreonos kérdést legközelebb kihagyom, és vacillálok a 100-as skálás önértékelés hanyagolásán is. Bár utóbbi poén, hiszen ki hogy látja magát, szóval inkább mégsem dobom ki.
Most már viszont jöjjön az interjú.
Mikor kezdted a rajzolást, illetve mikor vált unaloműzésből konkrét hobbivá számodra?
- Tulajdonképpen már óvodában rajzoltam, amikor elsőbe mentem, akkor nyertem az első díjamat a rajzolással, s utána általános iskola alsó osztályaiban sorra nyertem a rajzokkal, amik akkor még inkább állatok voltak. Aztán nem emlékszem, hogy mikor kezdtem el napi szinten rajzolni. De az biztos, hogy középiskolában már komoly volt a számomra.
- Oviban kezdtem el rajzolni, megirigyelve a barátnőm ügyességét - ugyanis diszgráfiát állapítottak meg nálam, és elkönyveltek reménytelen esetnek az írás-rajzolás terén ez miatt. Barátnőmet látva határoztam el magam, hogy én is leszek olyan jó mint ő (zseniális rajztudása volt már akkor is) és igazából ez adott úgy lendületet a rajz felé. 2009-ben beszippantott az anime-manga világa, így igazából onnantól vált hobbiszintűvé nekem a rajzolás.
- Konkrétumot nem tudok mondani, amióta az eszemet tudom, már rajzolok. Komolyabban venni 7. osztályosként kezdtem, amikor is a fejembe vettem, hogy művészeti gimnáziumba akarok tovább tanulni.
Amikor kezdő voltál, volt-e olyan, akinek rendszeresen megmutattad a rajzaid, véleménykérés céljából?
- Amikor csak tudtam, édesanyámnak mindent megmutattam (a mai napig minden digitális munkámat megmutatom neki). Óvodában és általános iskolában nem volt olyan személy, akinek mutogattam. Középiskolában két barátnőmnek mutogattam, az egyiknek ma is napi szinten.
- Igen, sokaknak kikértem a véleményét, de igazán hasznos visszajelzést a rajzaim felé akkor kaptam, amikor bekerültem egy rajzos csoportba, ahol profik is voltak. :) Onnan elleshettem egy két fortélyt. :)
- Nem igazán, túl szégyenlős voltam ahhoz, de néha nagybátyámnak, unokahúgomnak vagy a szüleimnek megmutattam egy-egy rajzom. Komolyabb, építő jellegű kritikákat csak 8.osztályosként kezdtem kapni, a felkészítő tanáromtól.
Forrás: peachthesatan.deviantart.com
Kik azok a rajzosok, akik inspirálnak, akikre esetleg felnézel?
- Sok művész van, aki eddig komolyabb munkásságom során inspirált. Elég csak egy szem, haj, ruha, és már is inspiráltnak érzem magam. De a legjobb hely a deviantart, ott lebzselnek a remek művészek. Jelenleg Kawacy az, akire nagyon felnézek, de mellette Sea-of-Diamonds is inspirál. Néha pedig a kedves ismerőseim is inspirálnak.
- Konkrétumokat nem tudok mondani, mert mindig csak egy-egy rajzot nézek mindenkitől, inkább a saját fandomomban mozgok, onnan veszem az inspirációt. :)
- Számos művész van, aki inspirál, a klasszikusoktól kezdve a kortársakig, rengeteg művész munkásságát igyekszem követni, köztük Claude Monet, Alfons Mucha, Roger Dean, vagy épp Chiara Bautista művészetét is.
Ha egy 100-as skálán értékelned kellene, mennyire mondanád magad profi rajzosnak?
- Én magamat lehúzom, míg mindenki más felértékel, így nem hiszem, hogy erre tudnék őszintén válaszolni. Még nem vagyok teljesen elégedett a munkásságommal, így 50est adok magamnak.
- Ezt nehéz megmondani, mivel nem tartom magamat olyan hűdejónak, csak középszerűnek :) Van olyan munkám ami jól sikerült, de több olyan van amire nem vagyok annyira büszke. Bevallom sokáig másolással űztem a hobbit, de lassan 2 éve már hogy a saját kútfőből dolgozom , és fejlesztgetem a stílusom. :)
- Ha a 100-as számít mindazon személyek, nagy mesterek munkáira, akikre felnézek, azt hiszem 17 vagy 19 lenne az én számom, hiszen közel sem vagyok elég tapasztalt, és tudásom is igen alacsony még, ennek ellenére igyekszem a legtöbbet kihozni magamból, hogy ez a szám minél hamarabb átlépje a 20-asokat is.
Tradicionális vagy digitális - melyik áll közelebb hozzád?
- Mindkettőben otthon vagyok, nem tudok választani. Mindkettőnek a megvan a maga varázsa, ami magával ragadt. A digitális rajzolásban a színek sokrétűsége: olyan színeket lehet alkotni, amelyeket papíron nehezen lehet kihozni, és persze könnyű kijavítani a tévedéseket. A tradicionálisban főleg a tollrajzok, amiket szeretek: tudván, hogy nem tudom kijavítani, nehéz, de pont ezért élvezem annyira. Meg az akvarell festés, imádom a színeket keverni benne, pacákat csinálni, pepecselni vele.
- Tradicionális. Bal kezes vagyok, így a jobbkezes egérrel a digitális nekem igazi kínlódás.
- Akármennyire is szeretem a digitális rajzolást, sajnos megfelelő eszközök hiányában, mint pl egy színhű monitor, igen nehézkesnek találom, de pl. a plakáttervezéshez vagy animációkészítéshez csak digitálisan vagyok hajlandó hozzáfogni. Azonban a legtöbb esetben a tradicionális az, amelyben otthonosabban tudok mozogni, hiszen mégis csak ezt tanultam 5 évig (plusz ebben mozgok gyerekkorom óta) ezáltal az jóval közelebb is áll a szívemhez.
Átlag hány rajzzal készülsz el hetente?
- Ha a kérdésbe beleszámítanak a firkák is, akkor nagyon-nagyon sokat rajzolok: ha 100 oldalt nem rajzolok tele egy héten, akkor nem rajzolok. Ha csak a kész, kidolgozott művekre értitek, akkor változó: ha jól megy a dolog, napi szinten egy digitális rajz, ha be vagyok csődölve, heti 2-3 rajz. És vannak azok, amelyeket elteszek későbbre, azokból napiszinten 5-6 készül el.
- Van mikor mindennap befejezek valamit, valamikor hetekig semmi. Ez függ attól is mennyi munkám van épp, és hogy hogy érek haza munkából. :)
- Nehéz behatárolni, túlságosan kedvfüggő a dolog.. ha épp megunom, hajlamos vagyok akár több napra vagy hétre is félretenni valamit (ez nem azt jelenti, hogy nem kezdek bele újba, csak akad, hogy 8-10 rajzom is függőben van egyszerre), azonban ha fenn tudja tartani az érdeklődésem (ami általában nem nehéz), kisebb munkák esetében 1-2 nap, nagyobbak esetében akár egy hétig is elbíbelődök velük. De mivel a rajzon kívül több ágban is igyekszem jártas lenni, ezért gyakran elég sok felé nyúlik a kezem, pl animáció, szobrászat, tetoválás, mintázás, stb, ezért nem tudom pontosan behatárolni csak a rajzokat, hiszen nagyon változó.
Forrás: chizuru-lb.deviantart.com
Van-e olyan világ - akár játék, film, vagy rajzfilm világa -, amely kiemelt helyet foglal el a szívedben? Melyik fandomot erősíted a legtöbb rajzoddal?
- A Final Fantasy világa az, ami a szívemben van kiskorom óta, főleg a 7. rész. Ezenkívül a Pokoli Szomszédok 1, ami kitörölhetetlen. Filmek közül a Karib-tenger kalózai sorozat az, amit bármikor újra és újra tudok nézni a Legendás állatok és megfigyelésükkel együtt. A rajzfilmek közül a W.I.T.C.H.-et említem meg, a legelső inspiráció volt a számomra. Egyik fandomot sem erősítem a rajzaimmal, de ha nagyon választani kell, a fantázia fandomot erősítem a démonokkal együtt.
- Anno nagyon szerettem a Kuroshitsuji-t, de már egy pár éve törzsgyökeres Elder Scrolls fan vagyok <3 :D
- Leginkább a rajzfilmek világa az, amelybe mélységesen beleszerettem, főleg a '90-es évek, valamint a 2000-es évek elején bemutatott rajzfilmek állnak igazán közel a szívemhez, mint például az Oroszlánkirály, Szilaj, Mulán, Balto vagy éppen a Chihiro és a Vadon hercegnője. Ennek ellenére sok mai rajzfilm is hajlamos igazán a szívembe lopni magát, közülük például A fiú és a szörnyeteget vagy az Over the Garden Wall-t tudnám igazán kiemelni, amelyre merem azt mondani, hogy tartalmukkal, látvány és karaktervilágukkal, mondanivalójukkal a részemmé is váltak, és számos megkezdett fanart van róluk is, amelyek soha nem lettek befejezve, mert "ez még nem adja vissza mindazt látványilag vagy tartalmilag, amit egy ilyen mű megérdemelne".
Megéri-e a Patreon? Mennyi erőfeszítést igényel, és ehhez viszonyítva mennyire támogatnak téged ilyen formában?
- Erről a témáról én nem tudok sokat mondani. Nem ismerem, csak annyit tudok róla, hogy fizetős, az emberek adományozhatnak a kedvenc művészeiknek, és nagyon sok művész ebből él meg.
- Nekem nincsen, de aki ebből él annak biztosan megéri. :)
- Nincs Patreonom, így nem is tudok nyilatkozni a témában.
Mennyire vagy igényes a rajzfelszerelésedre? Van-e olyan szint, ami alatt úgymond "nem lehet rajzolni"?
- Nem vagyok túl igényes. Számomra elég egy fekete toll, egy rotring + hozzá hegyek, sima lapok, füzetek, valami kemény alap, amin lehet rajzolni, és egy mindent leszedő radír. Nem is kell több. De ettől még van 3 különféle márkájú színesceruza készletem, mindegyik remek, ecsetek közül is sikerült az igényeimnek megfelelőt szerválni, és egyikben sincs állatszőr, s az akvarellfestékem is megegyezik ezeknek a márkájukkal, és meg vagyok elégedve vele. Nincs Faber Castellem, de ezek után maradok a jól bevált készletnél. A papír pedig sima fénymásoló papír, erre rajzolok nap mint nap, ha fontosabb, akkor jön a dipa, néha pedig veszek Fabriano füzeteket.
- Eléggé. A rossz minőségű ceruzával nem lehet dolgozni, csúnyán fog, kitörik a hegye... Nyomtató papírra is rossz dolgozni, bár sokszor csak arra tudok mert épp nincs jobb mikor kellene :D Persze nem vagyok az aki rögtön a legdrágábbat veszi.
- Eszközfüggő.. filcnél, csőtollnál, tusnál, színesceruzánál stb csak a jó/jobb, kitapasztaltabb márkákat vagyok hajlandó használni, azonban pl szén, rotring vagy éppen toll esetében nagyon változó, leginkább hangulatfüggő, hogy most melyiket próbálnám ki szívesebben.
Nyaralásra, üdülésre is magaddal viszed eme hobbid eszközeid? Ha igen, miből áll az utazó felszerelés?
- Bárhova megyek, rajzcuccot mindig viszek. Tolltartó tele minden jóval, vonalas füzetek és sima füzetek/lapok mappában. Nem bírnám ki egy napig se, hogy ne rajzoljak.
- Én viszek mindent. Ami nem valami nagy felszerelés - egy kis táskába rakok színeseket, alkoholosfilcet, grafitot, radírt stb.. :)
- Mindenhová, nem lépek ki a házból a rajzos holmim nélkül. Van direkt erre a célra egy kis fémtolltartós készletem, amely mindig minden körülmények között nálam van, ez pedig egy tollat, sniccert, grafitot, rotringot és egy radírt tartalmaz (és néha belecsempészem az imádott csőtollaimat is), emellé társul 1-2 sketchbook.
Forrás: epresvanilia.deviantart.com
Mivel vigasztalnád azt, aki azt mondja valamelyik rajzod láttán, a fejét lehajtva, hogy "sose fogok így rajzolni"? Szóval mit tanácsolnál a kezdőknek?
- Ezeket szokásom mondani ilyenkor: Ne aggódj, mindenki elkezdi valahol. Én is, amikor elkezdtem, nagyon béna voltam. De azóta rajzolok és rajzolok, gyakorlok, és ennek hála javultam. Te is tedd ezt: gyakorolj, amennyit csak tudsz, rajzolj fejből, az használ, és sose add fel. Ilyenkor hozzá szoktam tenni, hogy amíg gyakorlási célból használod a másolást rendben van, én is másoltam, de nem mutogattam, és te se tedd, csak gyakorlásnak használjátok. Valakinek pár év kell, valakinek több, hogy kiforrjon. És sok sikert kívánok a továbbiakban. Ha megtehetem, megnézem az alany rajzát, és próbálok jótanácsokat adni mellé.
- Nekem nagyon sokat segített a referencia képek nézegetése, majd 2 évnyi anatómia óra az iskolában :) Segít sokat a pozitív hozzáállás is, nem szabad feladni, ha komolyan akarja ezt csinálni a kezdő. :D
- Azt, hogy szedje össze magát, és fogjon ceruzát, vagy bármilyen rajzeszközt, és kezdjen neki, hiszen mindenki elkezdte valahol, senki sem született Rembrandt tudásával. Mindenkinek rengeteg munkája, ideje, erőfeszítése, kitartása, könnye és verejtéke, szíve és lelke van mindabban, amit eddig elért az életében, ameddig eddigi évei alatt sikerült felfejlődnie.
Köszönöm a rajzolóknak, hogy vállalták az interjút, remélem, annak is tetszett, aki idáig elolvasta. Legközelebb következik a Sanbishin (vagy most inkább Nibishin?), és addig is: rajzoljatok, mert az jó! Ayaya~!!
