Upsz, erről lemaradtam... De nem sokkal. Augusztus 23-ától érhető el a Super Eurobeat sorozat 244. albuma, lássuk, mit hallgathatunk!
Először a borítóról egy pár szót: nekem nagyon tetszik. Vagy tényleg ilyen, vagy jó az utómunka, de nagyon aranyos a donna a címlapon. Olyan tekintete van, ami azt mondja: "látok benned valamit". És a kék-zöld átmenetes háttér is illik hozzá. Ennyit a külsőségekről, a lényeg úgyis az, ami a korongon van, szóval íme a videó:
A tovább gomb után pedig jön a véleményem.
Ahogy szoktam, a videóban látható sorrendben mutatom be a zeneszámokat.
Deemo: The Spirit Of The Night (#2): vissza a 2000-es évek elejére! Igazi youngtimer eurobeat, bőven belefért volna az Initial D-be.
Lou Master: Rockin On The Highway (#14): közepes szöveg, a tempó sem egy bajnok, olyan kis másodvonalas.
Ana & Lol: Jump Into The Yellow (#4): a vidám szám a lemezen. Szem az úton, láb a gázon, mosoly a szájon.
Lilly: You Spend My Money Round (#12): bánatos hang, lassabb ütemek. Ahogy ettől a karaktertől megszokhattuk.
Nick Festari: Tiger Mask (#6): ismét egy dallamosabb szám, bugyuta szöveggel. Szerintem éjszakáról lesz benne szó.
Dream Fighters: Don't Wanna Love You Tonight (#9): retró újfent! Ez a gárda már nem akarja megváltani a világot, inkább azt játsszák, ami már bevált és a védjegyükké vált.
Pimky: Give A Stop To Mind Burnouts (#5): kicsit magas a hangszín. Na nem túlzottan, csak a NASA már bejegyezte, mint új orbitális objektumot.
Bliss: Unforgettable Unbelievable (#10): úgy néz ki, ez egy szerelmes szám. Vagy legalábbis álmodozós.
Black Eva: Put An Arrow (#8): a parancsnok kihirdette a feladatot. Se hangja, se stílusa, jobb híján szigorú.
Chai & Roberta: Gallop (#13): valahogy a lovas szövegek sosem álltak jól ennek a formátumnak...
Stephy Martin: Time Goes By (#7): újabb szomorú hangulatú szám, mi van most?
Manuel: A Bit Of Eurobeat (#11): ez most nem jött össze, Caramori... Dicshimnusz a stílusnak, de lehet ezt jól is, úgy, hogy nem ömlengős és szájbarágós.
Ace: Turn Me On (#3): egy kicsit Codenotti is lejjebb adott a szintből, de messze nem annyira, hogy ne legyen élvezhető a zene. Pörgős, dinamikus, a legjobb dal az albumon.
Kaioh & Domino: King Of The Road (#15): szeretem, ha heves érzelmek hallhatóak az énekben, és itt pont ez van. Emellett a zene is remek.
Louise: Gimme Some Lovin (#1): aranyos dallam, és egy ismerős hang. Szerintem ez itt Sophie egy új projektje. Mindenesetre tetszetős, jó a kontraszt a háttér és az ének tónusa közt.
Összességében nem ajánlom ezt az albumot, csalódott vagyok. Várjuk meg a következőt.
