Sziasztok! Aya jelentkezik újfent, egy csoportos interjúval!
Bár ebben az esetben inkább füzérnek mondanám. A háttér: nem sokkal a Con előtt kitaláltam, hogy én márpedig jól végigkérdezem a K épület második emeletén egész hétvégén portrékat készítő rajzolókat. Az első nap végén oda is mentem egyikükhöz, érdeklődni, hogy meg lehet-e ezt oldani. Ő egy kicsit megilletődött a kérésemtől, de megígérte, hogy segít. Másnap villámgyorsan felsiettem a második szintre, de a csapat egyik tagja akkor még nem érkezett meg. Párszor még visszatértem, utána jobb híján feladtam. De itt még nem ért véget a történet!
Ugyanis a fent említett művész, akinek előhozakodtam a tervemmel, kitett egy rímbe szedett élménybeszámolót a Con után, én pedig hasonlóképpen rövid versben szóltam hozzá. Ezután kapcsolatba léptünk, és az ő ismeretségét dicséri, hogy mindenkit összeszedett ama cél érdekében, hogy megszülessen ez az írás. Most már elárulom, Näeviss volt ez a serény segítő, nem tudom eléggé megköszönni. Ráadásul túl is teljesítette a tervet, ugyanis a Con előtt meghirdetett 5 alkotó mellett még a Konohaverokkal ismertté vált, jelenleg a Kristályvadászok c. képregényen dolgozó Németh Gergőnek is elküldte a kérdéseimet. Na, erre aztán tényleg nem számítottam. Lássuk hát!
A megszólaltatott rajzolók, a válaszaik szerinti sorrendben:
Megyeri Manó (Naka)
Sághegyi Diána (Sonaera)
Béres Fanni (Näeviss)
Karádi Ákos (Fritharn, WhiteBeast csapat)
Ottinger Viola (Viola, WhiteBeast csapat)
Németh Gergő (Gery)
1.: Mikor kezdted a rajzolást, illetve mikor vált unaloműzésből konkrét hobbivá számodra?
- Ceruzát/zsírkrétát oviban fogtam először, hobbiként gimnázium elején kezdtem el a rajzolásra tekinteni. Életcéllá pedig érettségi után vált.
- Kiskorom óta rajzolok, komolyabban képezni magam általános iskola végén kezdem.
- Már oviban is rajzoltam, de hobbivá általános iskolában, munkává meg középsuli vége felé alakult át :D
- Mióta az eszemet tudom ez volt az első helyen a hobbijaim közt, de ha kérdés, hogy mikor kezdtem igazán komolyan foglalkozni vele, akkor talán azt felelném, hogy az érettségi ideje alatt, a felvételik előtt állva. Előtte többnyire animékhez készített fanartokat készítettem, azokból viszont tengernyit.
- 7./8. osztályos koromban kezdtem a dologgal komolyabban foglalkozni, amikor elszántam hogy művészeti iskolában szeretnék tovább tanulni, a rajzolás persze mindig is érdekelt. Anyukám sokat festett, így a műtermi környezet sem volt idegen.
- Húha... Mindig is szerettem rajzolni,már óvodában is, noha akkor még az autó 3 körből állt: egy a testnek, két kör azon belül meg a kerekeknek :D Utána általános iskolába kb. csak én próbáltam szép munkákat kiadni a kezemből, míg a többiek becsmérelték a rajzolást, majd gimnázium során kialakult bennem egy érzés, hogy én ezt akarom csinálni, és az uccsó évre azon kaptam magam, hogy elkezdtem fejlődni, és hogy egyre jobban élvezem, szóval arra a pontra tűzném "komolyan vett" dologgá válását.
Összesítve: általában animekarakter-kompatibilis korban (középiskola környéke) vált számukra a rajzolás életük meghatározó részévé.
Amikor kezdő voltál, volt-e olyan, akinek rendszeresen megmutattad a rajzaid, véleménykérés céljából?
- Az első ember akit találtam! Szórakoztató a munkafolyamat, de a végeredmény számomra fontosabb. Ha nincs aki reagáljon rá, akkor kuka az egész.
- A legjobb barátnőm mindig is nagyon jó irányba terelte a stílusomat és ez ma sincs másképp.
- Nem XD Szigorúan tudtam hogy az én munkámat csak én tudom bírálni, hiszen én mentem keresztül mindazon a sok szinten, amit mások nem láttak. Szerintem mindenki képes objektívan nézni a saját képére, csak sokáig kell bámulni :3 Aztán így sose kellett a kritika, vagy a vélemény, tudom rajta hogy mi a rossz és mit csinálhattam volna jobban, vagy hogy igen, ezt meg ezt a stílusjegyet szeretném megtartani, mert így gondolom helyesnek, vagy így tetszik, vagy csak egyszerűen így kényelmes. :) Meg hát na, kritikus vagyok másokkal, de magammal szemben a legjobban.
- Gimnázium alatt volt egy hozzám közel álló osztálytárs és egyben barát, aki szintén érdeklődött a rajz és grafika iránt, messze tehetségesebbnek gondoltam magamnál, és egyfajta versenyszellemet is táplált bennem, ő volt aki annak idején a legnagyobb hatással volt rám ilyen téren, és akinek minden legújabb munkámat azonnal megmutattam.
- Az általános iskolás rajz tanárommal nagyon jó viszonyba voltam, úgyhogy mindig neki mutattam a rajzaim, ez a későbbiekben is hasonlóan alakult, és a kötelező konzultációkon kívül is tudtam a tanáraimmal a rajzaimról dumálni.
- A szüleimnek igen, de õk sajnos nem nagyon értékelték, a mi családunkban senki se volt "művészlélek" így nem nagyon értékelték, de a facebookon voltak csoportok, ahol mások is láthatták a műveimet és ott általában kaptam hasznos kritikát is.
Összesítve: általában volt valaki, de van, akinek nem kell ilyesmi.
Forrás: ottinger.deviantart.com
Kik azok a rajzosok, akik inspirálnak, akikre esetleg felnézel?
- Főként külföldi Youtuber grafikusok, akik nem csak a tudásukat fitogtatják, hanem be is avatnak a titkaikba.
- Klasszikusok és kortárs alkotók egyaránt. Bár a stílusomtól mind távol állnak, mégis kivételesen inspirálnak Eve Ventrue (eventrue), Igor Sid (sidwill) és Selene Reneger (Selenada) munkái.
- Konkrét rajzosok nincsenek, képeket szeretek nézegetni, ezért követek be általában 1000+ embert mindenhol, mert lehet hogy a munkájának a 90%-a nem tetszik, de lesz egy két rajz ami nagyon, és azok fognak inspirálni.
Lásd, ezért szeretek többfajta stílusú alkotót követni: naeviss.deviantart.com/favouri… van itt minden :D
- Nem nagyon tudnék neveket kiemelni, számtalan külföldi művész és concept artist nagy hatással van rám, de ha mondanom kéne egy-két nevet, akkor talán Dave Rapoza, Peter Mohrbracher és Even Mehl Amundsen lennének akiket említenék.
- Sok olyan művész van akik inspirálnak, Lucian Freud, Egon Schiele, Elly Smallwood, stb :)
- Mark Crilley volt az első ember aki bevitt a rajzolás világába mélyebben is, õ örökre a "mester" marad. Később megtetszett még Whyt manga stílusa is, meg az előttem már meginterjúvolt Megyeri Manó is nagyban inspirál, noha kicsit "rivális"-ként tekintek rá, bár még sokat kell fejlődnöm, hogy a szintjére érjek :D
Összesítve: hű, mennyi név! Mindenki másképp csinálja, ezért is ennyire jó a művészvilág.
Van még tovább is, katt!
Van-e olyan világ - akár játék, film, vagy rajzfilm világa -, amely kiemelt helyet foglal el a szívedben? Melyik fandomot erősíted a legtöbb rajzoddal?
- Horror, cyberpunk, steampunk, dark fantasy. Általában az ilyen produktumokat nem nagyon szeretem, de a stílusuk gyakran késztet arra, hogy ceruzához nyúljak.
- Kicsit félénk vagyok a fandomokkal kapcsolatban, de a szívemhez legközelebbiek a Witcher, a Mass Effect és a Dragon Age univerzum elemei és szereplői, rajzfilmsorozatok közül a Steven Universe mozgat meg. Mindezek mellett a közzétett rajzaim 98%-a anime/manga stílusú, pedig sok realista és félrealista képet is készítek. Ilyen tekintetben nagyon excentrikus vagyok.
- Asszem kevés olyan blockbuster van amibe nem buzultam bele :"D Most éppen a Mass Effect pörög, a Dragon Age, Star Wars az mindig, de arra finnyás vagyok mert nem az összeset szeretem, csak egy megadott korszakot, az pedig a Klón Háborúk :3 Filmeket szeretek nézni, imádom a Pixar filmjeit, a Disneynek csak a formáit szeretem, hiányolom belőlük a mélyebb tartalmat. Szóval Star Wars, Mass Effect, Dragon Age a mostani állapot :)
- Sokáig a Final Fantasy játékok világa volt, ami a legközelebb állt hozzám, mostanra elég nyílttá váltam ilyen téren, tényleg szinte minden témára nyitott vagyok, de a fantasy talán, ami még mindig elsőbbséget élvez. Fandom ügyében pedig: az Attack on Titan anime volt, ami egy időben teljesen beszippantott, és ipari mennyiségben gyártottam hozzá a fanartokat.
- Nem igazán szívott még be fandom vagy konkrét világ, így elég sok téma köré építem a képeim, de általában állandóan megjelenő téma a dekoratív női test. :D Legutóbb a Ghost in the shell világa ihletett meg, készítettem is pár fanartot Motokoról.
- Ha lehet így nevezni, az anime/manga-fandom vitt be a rajz világába, a stílusom azóta is a japán ismertetőjeleit hordozza, így az mindenképpen kiemelt helyet érdemel, azon belül is a Naruto. Továbbá játékok közül valószínűleg a Team Fortress 2 ami nagyon sokat jelent, noha az rajzban kevésbé inspirált. Amit még mindenképpen megemlítenék az a Wakfu nevű francia rajzfilm, na AZ inspirált! A látványvilága letaglózott. Amellett szóba jöhet még a: Ori and the Blind Forest, a One-punch Man illetve a Soccer Spirits nevű telefonos játék.
Összesítve: ismételten azt tudom mondani, hogy mindenki mást szeret. Ami tök jó.
Forrás: naeviss.deviantart.com
Megéri-e a Patreon? Mennyi erőfeszítést igényel, és ehhez viszonyítva mennyire támogatnak téged ilyen formában?
- Nincs Patreonom, de ajánlom minden szabadúszó grafikusnak aki elér egy megfelelő szintet és rendelkezik egy aktív rajongói táborral.
- Nincs Patreon-om, így nem tudok teljesen reális választ adni, de szerintem amennyiben valaki egy már meglévő rajongói bázisból indít Patreon-t, az (kisebb-nagyobb mértékben) nyereséges. Alap nélkül azonban szerintem nem éri meg belekezdeni.
- Ha van egy nagy adag ember, aki követ és hajlandó tőled rajzot venni/pénzt adni neked hogy megnézze a munkádat akkor megéri. :)
Erőfeszítést annyit igényel amennyit raksz bele, de teljesen átvariálhatod megrendelő-baráttá, vagy használhatod tip-jarként [borravalós üveg - a szerk.] :)
- Nincs patreonom, de külső szemlélőként igencsak hasznosnak találom, ennél többet sajnos nem tudok hozzáfűzni.
- Nem Patreonozok, igy nem sokat tudok a témába mondani.
- Sajnos arról még nem sokat tudok, mivel nem vagyok még elég jó ahhoz, de a képregényemmel tervezek ott debütálni.
Összesítve: biztos jó...
Átlag hány rajzzal készülsz el egy héten?
- Számot nem tudnék mondani, minőségi különbség is bőven akad köztük, de a napi átlag 6 óra rajzolást azt tartom.
- Skicceket, ceruzarajzokat sűrűn, általában naponta készítek, komolyabb kidolgozást igénylő munkát egy héten maximum 1-2 alkalommal alkotok.
- Változó, volt hogy megcsináltam 10et is, de volt hogy egyet se :D Rengeteg mindentől függ, mivel 90%-ban nem magamnak rajzolok hanem megrendelésre, ezért előfordul hogy lassan haladok vele, frontérzékeny vagyok :T úgyhogy az időjárás is beleszól néha a munkámba, de van hogy a megrendelőre kell várni hogy válaszoljon, naponta egy oda-vissza válasz lehetséges az időzónáktól függően :3 Vagy ha éppen valami világi dolgom van, hivatalba kell menni, bevásárolni, akkor ugrott a napom mert nem tudok visszazökkenni a lendületbe. Kell egy kis pihi és ráhangolódás, de akkor aztán nem megyek sehova egy hétig XD
- Változó, többnyire hosszabb szünetek után ülök le, és alkotok mondjuk napi 1-2 kidolgozottabb rajzot, emellett számtalan tanulmányrajzot/vázlatot, de van, hogy hosszabb ideig saját projektbe egyáltalán nem kezdek bele, csak vázlatolok / tanulmányokba temetkezem. (Azaz körülbelüli számot sem tudok mondani)
- Ez elég változó, mivel folyamatosan készítem a suliban is a munkáim, ahol 1 munka elkészítése van hogy több hetet vesz igénybe, ilyenkor az animésebb munkáim a leeresztések egy-egy nap után, ami elég változó hogy milyen mennyiségben és minőségben készül el.
- Valószínű, mint mindenkinek, változó: van, hogy egyszerűbb rajzokból 10-12-t is készítek, de van, hogy egy-egy munka annyira komplex, hogy akár 1-2 hétig is csak azon dolgozom. De majdnem minden nap rajzolok órákat is, kivéve amikor a "lusta időszakomat" élem, olyankor csak tengődök :D
Összesítve: nem lepődtem meg...nagyon. Akik ilyen szinten űzik a hobbijukat, nem sajnálják rá az időt.
Túljutottunk a felén. Ne adjátok fel!
Tradicionális vagy digitális - melyik áll közelebb hozzád?
- Buszon ceruza, otthon pc! Személy szerint egyértelműen a digitális médiumokat preferálom, de ha valaki nem sajátítja el legalább a ceruza használatát, az gép előtt is meg lesz lőve.
- Egyértelműen a tradicionális, de nagyon szeretem a digitális munkákat is.
- Mindenképpen a tradis! :"D Digizéshez sose voltak megfelelő cuccaim, abszolút nem színhű olcsó monitoron nem lehet dolgozni :( De múlt héten kezdtem el úgy tényleg belenyúlkálni a digibe, teljesen más világ mint a tradi, nehéz mert míg tradiban lazán fókuszálsz, megiszol egy-két pohár kávét, addig digiben pislogás nélkül kellene bírni a monitor bámulását :D
- Változó, alapvetően a javítás könnyedsége és időtakarékosság szempontjából a digitális mellett tenném le a voksomat, ám mindemellett majdnem ugyanennyi, ha nem több időt töltök a tradicionális rajzzal is. Sokszor szeretem a kettőt vegyíteni, illetve ha vázlatolásról van szó, akkor abszolút a tradi, amit preferálok.
- Tradicionális, de digitálisan is szeretném magam kiművelni minél hamarabb.
- Eredetileg nagyon a tradicionális mellett voltam, de az utóbbi időben kis híján el is felejtettem milyen egy ceruzával rajzolni, annyira sokat használom a rajztáblámat, meg sokat is vagyok gépközelben, továbbá pedig ugye a Kristályvadászok című képregényem projektjén dolgozom, ami digisen fog készülni.
Összesítve: mindkét műfajnak megvannak az előnyei, mindkettőt jó művelni.
Forrás: sonaera.deviantart.com
Mennyire vagy igényes a rajzfelszerelésedre? Van-e olyan szint, ami alatt úgymond "nem lehet rajzolni"?
- HB ceruza, radír és egy rotring. Ha ez megvan, akkor már nem panaszkodom. Persze ennél kevesebbel is megoldható, de akkor már azért érzem, hogy meg van kötve a kezem.
- Festésnél csak a minőségi akvarellpapírhoz ragaszkodom, a festék és az ecset lehet kevésbé jó minőségű is. Rajzolásnál elég a rotring és a radír.
- NAGYON. Anno úgy indultam hogy commissiont géppapírra, nem nézett ki jól, kényelmetlen volt és nehezen lehetett radírozni, kilyukadt a papír, stb. Oké, később kipróbáltam az akvarellt - természetesen Süni [az ICO iskolásoknak szánt terméksorozata - a szerk.] akvarell volt, nem akvarell papírra, el tudod képzelni hogy milyen mérges lehettem :D Ódákat tudnék zengeni hogy mennyire lehetetlen használni egy médiát olyan anyagon ami nem arra van kitalálva, dolgozni lehet rajta, de őszintén, ki élvez alkotni olyat, ami a rossz anyaghasználat miatt csúnya lesz?
Minőségi akvarellt a minőségi akvarell papírra. Alkotónak lenni nem olcsó, de inkább legyen kedved a drága papíron drága festékkel alkotni, mint hogy a rossz, olcsó minőségű felszerelésed vegye el a kedved egy életre.
- Sajnos ilyen téren eléggé maximalista vagyok: mindenből a legjobbat igyekszem megszerezni, mind kényelmi szempontból, mind az igényességre törekedve, ám egyáltalán nem ez a megfelelő hozzáállás, szimpla ceruza-tűfilc párossal is megvagyok, ha éppen nem vagyok a teljes felszerelésem közelében, de jobb szeretem ha minden eszköz kéznél van.
- Nyilván bármivel lehet alkotni, de a dolgot nagyban leegyszerűsíti hogy ha az ember megfelelő eszköztárral dolgozik, amikor gyerekekre vigyázok sokszor elfirkálgatok egy zsírkrétával is, persze az is kérdés hogy mi a célja a rajzolásnak. Ha az ember komolyabb megrendelésre dolgozik, illik megadni a minőséget a munkájának.
- A rajztáblámat tekintve ennél rosszabb minőséggel kicsit zavaró dolgozni (pl kell a nyomásérzékelés, ami a régi táblámon nem volt, és azt most már emiatt utálom :D) tradicionálisnál meg elég egy rotring és egy radír, meg egy papír, ami nem maszatol, és engem meg lehet venni kilóra vele :D
Összesítve: ilyen szinten már valamennyire a felszerelésre is igényesnek kell lenni. De kezdésnek nem kell feltétlenül Faber-Castell.
Nyaralásra, üdülésre is magaddal viszed eme hobbid eszközeid? Ha igen, miből áll az utazó felszerelés?
- 2 sketch book, ceruza-rotring-radír kombó és néhány fekete filc. Ha valami olyasmit találnék ki amire ezek nem elegek, akkor otthon újra megrajzolom.
- Sok akvarellpapír, vízfesték, ecsetek, a kedvenc rotringom, sok-sok rotringhegy, HB-s ceruza, radírok, tűfilcek különböző méretben.
- Igen, általában sketchbook, színesek, grafitok sztori vége :D
- Ha utazom, igencsak beszűkítem az eszköztárat: egy A5 méretű sketchbook, pár darab touch/promarker filc, illetve rotring, radír, és micron tűfilcet. ennek persze a töredéke is elég szokott lenni, de itt is jobb szeretem ha inkább több van eszközből, mint kevesebb.
- Általában egy akvarell tömbbel és az apró akvarell készletemmel utazom, meg a nagyon praktikus nem rég felfedezett vízzel tölthető ecsetekkel. :D
- Igen, az nem maradhat el, általában a színes ceruza készletemet (semmi komolyra ne tessék gondolni) és a fent említett rotring-radír kombót.
Összesítve, a válasz mindenképpen igen.
Most jön a vége, tényleg!
Ha egy 100-as skálán értékelned kellene, mennyire mondanád magad profi rajzosnak?
(Bocsi a kliséért, ez szinte minden "ilyeneket ne kérdezz, ha jó újságíró akarsz lenni" listán fent van, tudom. De kíváncsi voltam rá, na!)
- Ha a 0 képtelen a rajzolás bármilyen formájára, míg a 100-as rajzai életre kelnek, akkor legyen mondjuk egy 51-es.
- Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, mert vannak a művészetnek olyan aspektusai, amiben erősebb vagyok az átlagnál és vannak, amiben kifejezetten gyenge vagyok, így nem tudnám egyetlen számadattal jellemezni a rajzos képességeimet. (bocsánat)
- Helytelen a kérdésed! XD A profi rajzos az, aki meg tud élni a rajzolásból. Úgyhogy mindenki aki rajzolásból él az kap 100at :D Többek közt én is, mert sikerült végre eljutni erre a szintre, és nagyon örülök neki :D
Deeee, ha azt kérdezed hogy mennyire tartom magam szakmailag jó rajzosnak akkor körülbelül valahol a 40 környékén lehetek mert rengeteg tudásom hiányzik. :( //de folyamatosan dolgozok rajta ofc [of course - a szerk.] nem maradunk buták ugye, ha előttünk az internet ;3
- Nem is tudnám, és nem is szeretném pontozni magam, pláne hogy ez az egyik lehető legszubjektívebb dolog. Ameddig nem érek el szakmai sikereket, nem kerülök karnyújtásnyira a céljaimtól, addig azt mondanám 0, és mindezek elérésekor érezném azt hogy e felé kerekedtem, a 100 pedig szerintem a rajzolás terén egy irreális elvárás, olyan nincs, hogy valaki eléri a maximumot ezen a területen.
- Profinak majd akkor mondom magam ha sok pénzt fizetnek a munkáimért :D Egyelőre nem is szeretném ezen a skálán belőni magamat.
- Hát feltételezem, hogy a 0 a soha nem fogott ceruzát a kezébe, és a 100 akinek nem lehet hibát találni a munkáiba, vagy ha igen, akkor az direkt van, akkor én azt mondanám, hogy olyan 30 környékén... Az én szintemre nem nehéz elérni, innen továbbfejlődni viszont nehéz, ezért is vagyok most kicsit elakadva, mert ki kell lépni erősen a "komfort zónából". De hál' istennek most egy olyan egyetemre járok, ami ebben segít, szóval a pozitivitást fenntartom most is :D
Forrás: fritharn.deviantart.com
Mivel vigasztalnád azt, aki azt mondja valamelyik rajzod láttán, a fejét lehajtva, hogy "sose fogok így rajzolni"? Szóval mit tanácsolnál a kezdőknek?
(Hogy őszinte legyek, ezt a kérdést amolyan fejsimogatás-jelleggel tettem fel. Hátha kapok pár vigasztaló szót. Jómagam is rajzolok (a poszt legelején lévő rajz is az enyém, bár már vagy másfél éves), de pár hónapja ért egy sokk és azóta nem posztoltam semmit sem. Se a RajzMániAnime nevű Facebook-csoportba, se a...jó, ezt inkább hagyjuk, miattam IS vacak a DeviantArt, a pónik és a furryk mellett.)
- A tehetség jó kezdő löketet tud adni bármihez, de önmagában szarra sem elég. Rendszeres gyakorlással viszont bármit elérhetsz, ha tisztában vagy a képességeiddel és a hiányosságaiddal. Megtanultál szép szemeket rajzolni? Akkor rajzolj lábakat/füleket/orrokat vagy éppen kézfejeket minden pózban, ami elképzelhető. A lényeg hogy ne ragadj le, nem baj ha néhány rajz béna lesz, be velük a kulcsra zárható fiókba! Fogsz még ennél jobbat is rajzolni ha nem adod fel. Ilyen egyszerű.
- Azt, hogy folyamatosan képezze magát, ne keseredjen el a hibák láttán, és még véletlenül se hasonlítgassa mások képeihez a sajátját. Viszont bátran kérdezzen más rajzosoktól technika és ihlet kapcsán, nézzen videókat Youtube-on és próbálja ki a látottakat. A kísérletezés meg fogja hozni a kívánt eredményeket.
- Vigasztalni azt kell, akinek önhibáján kívül van problémája amivel nem tud megbirkózni.
Rajzosként, k*rvagyorsan felejtsd el ezt a mondatot, hiszen ott van előtted az internet, mindent megtalálsz rajta, rengeteg mindent tanultam YouTube videókból, megfigyeltem ki hogy és mit rajzol, nem adtam fel ha nem ment elsőre, csináltam belőle még 50et, 100at, 200at. Szóval tényleg csak annyit tanácsolok nekik, hogy kérdezz! Guglizz! Gyakorolj! Ne add fel mert ez a világ egyik legtöbb türelmét, kitartását és idejét igénylő hobbija. 10% tehetség, 90% kemény munka.
- Sokszor előfordult velem is korábban, ám mostanra előnyösen ez a kijelentés átfordult egy "én is meg akarok tanulni így rajzolni!" érzésbe, úgy gondolom bárki el tud jutni egy adott szintre a kellő mennyiségű erő és időbefektetés árán, olyan nincs hogy valaki kész rajzosként jön világra, naponta órákat kell eltölteni ezzel, ha az ember komolyan gondolja és emellett tényleg nem gondolnám, hogy van elérhetetlen szint. Youtube is tele van hasznos, segítő videókkal, csak neki kell kezdeni és csinálni.
- Ez tipikusan egy bosszantó kérdés, aki rajzol tudja hogy senki sem ajándékba kapja a rajztudását, így nekünk is nagyon sok befektetett munka és idő van mögötte. Nem mondom hogy bárki elérhet bármilyen szintre, de a legfontosabb dolog a kitartás és a gyakorlás.
- Megmutatnám neki egy 3 éves rajzomat, és azt mondanám, ha nekem sikerült innen ide jutni, akkor nem fogadom el a kifogásokat :D
De komolyan, a rajz az egyike azon kevés időtöltésnek, amiben bárkiből lehet gyémánt, ha eleget csiszolják. A legtöbb sportágban ha profi akarsz lenni, 5 éves korodban el kell kezdeni kőkeményen edzeni, míg rajzolni egy 50 év feletti ember is meg tud tanulni egy adag kitartással és odaadással.
Összesítve: ne ragadj le! Sok időt, kitartást és szorgalmat igényel ez a hobbi, de a végén jönni fog az elismerés. Ja, és: WATCH YOUTUBE MOTHERF***ER! :-D
Ha valaki eljutott idáig, annak köszönöm, hogy végigolvasta. Köszönöm Näevissnek a rengeteg szervezést és segítséget, minden rajzosnak a válaszokat, valamint egy kicsit...nos...magamnak is. Vagy legalábbis a rajzos énemnek, aki akkortájt nagyon maga alatt volt. Ha nem kapta volna a pofonokat FB-n a rajzai anatómiabeli hiányosságai miatt, nem valószínű, hogy ezt tető alá hozatta volna.
Találkozunk a nyári Conon! Ayaya~!!
