A szokásos figyelmeztetés: aki nem kedveli ezt a stílust, az forduljon el, a többieknek meg jó szórakozást kívánok. Kezdjük is!
Augusztus legvégén megjelent a GoBoianón egy részletes elemzés a rövid animék előretörésének okairól. Nem hagyhattam, hogy ez ne legyen meg magyarul is, remélem, tetszeni fog.
Először egy kis "újszülöttnek minden vicc új" infóval kezdenék, mert sejtem, hogy az olvasók közül az "ős-animések" az A+, vagy később az Animax révén ismerkedtek meg ezzel a műfajjal. Vagy esetleg még régebben a kora délutáni Dragon Ball Z - Sailor Moon - Grand Prix blokk révén, ami az RTL Klubon volt... A lényeg, hogy a Bleach azért indult újra, és újra, és újra, mert csak 167 részt szinkronizáltak. Ez csak egy példa, de máris megmutatja, milyen hosszúak képesek lenni az animék. (A One Piece-t már csak csendben említem.)
Mostanában viszont egyre többször ütközünk abba, hogy mégoly fantasztikus animéket se folytatnak tovább. 13-26 rész után azt mondják, hogy gomennasai. Esetleg még jön 1-2 OVA, de az új évadról csak álmodozhatunk.
One Piece (kép forrása: knowyourmeme.com)
Szóval, mi ennek az oka?
Kevesen látunk rá Japánra, de ott egyes elemzők szerint már az 1990-es évek óta tart a gazdasági mélyrepülés, amiből mostanában másznak ki. De a 2000-es évtized végét jellemző gazdasági világválság ott is éreztette hatását, az biztos.
Emellett pedig Japán iszonyatosan öregszik. A 2015 júniusi szülési arány konkrétan 1,26 volt. Az egészséges érték, amivel szinten lehetne tartani a népességet, picivel 2 felett van. Ráadásul a bevándorlással szemben is eléggé ellenségesek (független szigetország, megtehetik), így villámgyorsan növekszik a dolgozók átlagéletkora, az idősebbeknek pedig a kulturális ízlése is más.
Jó, ez megvan. Na de hogy hat ez az animeiparra?
Nos, úgy, hogy a stúdiók és a kiadók már egy ideje vonakodnak a hosszú sorozatoktól. Mivel ők is pénzből élnek, ezért a Szent Profitra hajtanak. 4 fő kérdés:
- ki a célcsoport
- milyen népszerű a nyersanyag (általában a manga), illetve egy vadiúj ötlet mennyire lehet nyerő
- mennyibe fog kerülni az elkészítés
- hogyan tudnak kijönni ebből nyereségesen.
Elmondható, hogy szívesebben bólintanak rá egy hosszú szériára a stúdiók, ha az alapot adó manga kivételesen sikeres. Példaként a szerző az általam is nagyra becsült Yu Yu Hakushót említi, ami a Shueisha kiadó egyik legjobban fogyó mangája volt. Ha nagy az olvasótábor, könnyebb szívvel vágnak bele az animátorok is a munkájukba. Mai példák a Naruto, a Fairy Tail, vagy a most már több mint 700 epizódot megért One Piece.
Az is fontos infó még, hogy Japán legnépszerűbb mangamagazinja, a Weekly Shounen Jump, már a 2000-es évek eleje óta folyamatosan csökkenő számú előfizetőt tudhat köreiben.
Kép forrása: knowyourmeme.com
És akkor jöjjön az öregedő társadalom...
Ha végignézünk az animekínálaton, a nagy többség (az itthoni beosztás szerint) általános-, illetve középiskolás korosztálynak készült. Ekkor még van, tehát létezik számukra szabadidő. Talán tudják néhányan (weabook, szevasztok), hogy viccen kívül brutális a munkavilág Japánban, szó szerint a LELKÉT kidolgozza az ember. A nyugati emberek nem is bírják a tempót, egy hivatalnok lazán dolgozik 70 órát, de inkább többet egy héten. Ne akarjatok Japánban élni, dolgozni meg főleg. Jó nekünk itt.
Ilyen körülmények között hogy a fenébe lehetne - maradandó károsodások nélkül - követni 1-2-4 friss animét felnőtt, dolgozó emberként? Legalábbis nehezen. Ezért az egyre fogyatkozó fiatalságnak az iskolaidő után, illetve az EGYETLEN szabadnapon (hüpp, hüpp), vasárnap adják a népszerű szériákat. Csak nézzetek egyszer fel az animecalendar.net-re, a poszt írásának a napján, tehát szerdán, este hatkor kezdődik a Gintama, és ez a legkorábbi időpont! A Monster Musuméért fent kell maradni éjjel fél 1-ig. Jó, mondjuk nekünk ez nem akkora megrázkódtatás, hiszen nálunk este 8-kor kezdődött a tévében az animefolyam. De ott még ismétlés sincs, ha egyszer lemaradtál róla, majd megveheted DVD-n.
Évről évre kevesebb fiatal, tehát kisebb célközönség. Mi a kiút?
A maradékot szívesen költő otakuvá tenni! Ezért egyre több a moe és a fanservice, mert a cuki és a meztelen dolgok kapósak. Arrafelé a késő éjjeli órákat "otaku órának" is hívják emiatt.
Himouto! Umaru-chan (kép forrása: knowyourmeme.com)
Másik sarkalatos eleme az otaku-létnek a figurák és egyéb animés merchandising-cuccok vásárlása. Az otakuk nem kisgyerekek. Nekik már nem lehet kiszúrni a szemüket olcsón előállítható akciófigurákkal, nekik káprázatosan kidolgozott műanyag bábuk kellenek, amiket drága elkészíteni és emiatt drágán is lehet megvenni őket. De az otaku hűséges állatfaj, ő szívesen költi fizetése nagy részét túlárazott animés cuccokra (az ölelőpárna is jó példa). Ezt pedig a gyártók ki is használják. Ha elmész legközelebb egy Conra, nézd végig a külföldről behozott, részletes, gyönyörű bábukat. Aztán nézd meg azt is, mennyibe kerülnek. Több tízezer forintot fizetni egy karakter 20-30 centis műanyag másáért...na, az se én vagyok.
És persze a nyersanyag is változik
2006-ban a Suzumiya Haruhi no Yuutsu - vagy ismertebb nevén a The Melancholy of Haruhi Suzumiya - megmutatta, hogy egy light novelből is lehet sikeres animét csinálni, ha jól csinálják meg. De van egy kis bökkenő: a light novel, mint azt a neve is mutatja, inkább fiataloknak szóló könyv, mint képregény. Szóval a manga-adaptációkon edződött stúdióknak sokkal nehezebb dolga van ezek animált formába öntésével.
Suzumiya Haruhi no Yuutsu (kép forrása: knowyourmeme.com)
Gyakori, hogy azért csinálnak animét egy mangából, hogy a manga jobban fogyjon, mintegy kapva egy óriási tévés promóciót. A 203 részt és egy OVA-t megért Katekyo Hitman Reborn! azért szakadt meg, mert a Shueisha úgy ítélte, nem növekszik kellő mértékben a manga eladása az anime hatására. Pozitív példa viszont a Chihayafuru, amelynek az első évada hiába hasalt nagyot animeként, a manga eladásainak nagy lökést adott. Végül 50 részt és egy OVA-t ért meg animált formában.
A metódus nagyjából a következő: 10-14 részre kap rendelést a stúdió a kiadótól, mint első évad. Ha jó a nézettség, jól fogynak a korai DVD/BluRay kiadások (az Initial D Fifth Stage két részenként kapott egy újabb DVD kiadványt), és emellett a nyersanyag is profitál a dologból - tehát megugranak az eladásai -, már lehet gondolkodni a következő évadon. Szóval, ha azt látod, hogy egy anime csak 10-26 részes, már lehet gyanakodni, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Vagy épp teljesen eredeti ötlet, nem pedig adaptáció: ezeket eleve egy bizonyos epizódszámra tervezik, ezért jobban kitöltik a rendelkezésükre álló teret, úgy szervezik a cselekményt, hogy ne maradjon hiányérzet a legvégén.
Egy terjedő megoldásra példa a Hidamari Sketch. Terv: 4 évad, összesen 49 epizód + 12 OVA. Tehát összesen 61 filmecske, de ezeket mind egyesével rendelték meg, egyiket a másik után. Nagyon vékony jég a stúdió számára, és elég aggódó hozzáállás a kiadó részéről.
Összegezve: lehet, hogy vágyakozva tekintünk a múltba, amikor gyakoribbak voltak a hosszú animék, de el kell fogadni, hogy változik a világ, és benne Japán.
