Zenei blokkot indítok a blogon. Régóta húzódik, most végre meglépem ezt is. Egy ideje szerelmese vagyok ennek a műfajnak, de hogy mi fán is terem, a kattintás után kiderül.
(A cikk eredetije a No Kredit Magazinban olvasható, eredetileg oda robbantam be ezzel a témával. Azóta eltelt több mint egy év, pár helyen frissítettem a számokat.)
Nehéz valahol elkezdeni ezt a beszámolót. Pontosabban elkezdeni könnyű, csak azt eldönteni nehéz, hogy hogyan fűzzem össze az ismertetőt és a személyes élményt. Úgy döntöttem, hogy két külön szálon indítok, aztán azok majd összefonódnak.
- szál: a stílus kezdetei és elterjedése
Maga az eurobeat fogalom az Egyesült Királyságban született, 1986-ban. Ian Levine alkotta meg, amikor megszűnt a kapcsolata a Record Shack lemezforgalmazó céggel. Akart egy vezető dalt, egy himnuszt a Hi-NRG-ből Eurobeatté átváltozó diszkóstílusnak, úgyhogy újraélesztette az Eastbound Expresswayt és az ő előadásukban megszületett a You’re A Beat című dal. Az igazi, egész Európát behálózó eurobeat-láz mindössze két évig, 1988-ig tartott, utána az euro disco és az euro house vált divattá.
De mindez mellékszál, az igazán fontos rész Olaszország és Japán kapcsolata. A nyolcvanas évek közepe táján minden európai tánczenét eurobeatnek hívtak a japánok, ami elsősorban a német és olasz italo-diszkózenét jelölte (Berlin-Róma-Tokió tengely...). Mellesleg ez vált a 80-as években induló Para Para táncstílus elsődleges háttérzenéjévé is. Az évtized végén az olaszok megalkottak egy újfajta hangzást, külön Japán számára, ez már az, amit ma is eurobeatként ismerünk. Pontosítok: amit én már ismerek, és remélhetőleg hamarosan ti is ismerni fogtok.
De hiába, a 90-es évek elejére Japánban is elkezdett lecsengeni a stílus. És pont ekkor döntött úgy az akkor még apró lemezkereskedő cégként ismert Avex, hogy válogatáslemezt készít. Szokatlan lépés volt, és akkor még senki nem tudta megmondani, hogy ez bukta lesz, vagy a mennybe repíti a céget. A tulajdonos, Matsuura „Max” Masato és egy zenei rendező Olaszországba utazott, hogy előadókkal tárgyaljanak. Két emberrel találkoztak, a Dave Rodgers művésznéven ismert Giancarlo Pasquinivel - akit az eurobeat Keresztapájának is neveznek - és az Aleph zenekar egyik tagjával. Nem sokkal később (1990 közepe) pedig megjelent az első Super Eurobeat válogatás, ami újra népszerűvé tette az eurobeatet Japánban. A Super Eurobeat válogatások azóta is folyamatosan jelennek meg, jelenleg 234 lemeznél tart a sorozat. Mellette is számos más eurobeat-válogatássorozat jelent meg, például a ParaPara Paradise, vagy az Euromach, de az Avex szériája az uralkodó.
Olaszországon és Japánon kívül szinte teljesen ismeretlen az eurobeat műfaj, talán a konstans magas tempója miatt – és mert, ahogy egyik kollégám mondta, mikor mutattam neki egy számot – mert annyira 90-es évek. Pedig az ’14-es szám volt, konkrétan ez:
De van egy pár mód arra, hogy találkozzon a sebesség iránt rajongó ember a stílussal. Egyes számú lehetőség: az autós animék királya, az 1995-ben elkezdett és idén véget ért Initial D. Shigeno Shuichi animéjében a kezdetektől fogva eurobeat-számok forogtak a versenyjelenetek közben. Kettes számú lehetőség: a játékbarlangok klasszikus táncszimulátora és a 2000 környéki otthoni táncszőnyegek uralkodója, a Dance Dance Revolution (Konami). Az 1998-as első géphez még a Toshiba EMI által kiadott Dancemania válogatáslemezről vették az eurobeat-számokat, de ezek számát csökkenteni kellett más stílusok javára, hogy Észak-Amerikában is jól fogyjon a szimulátor. A Konami egyéb zenés játékaiban is számos eurobeat-számot használ.
- szál: személyes eljutás a stílusig
Annyit elmondanék előre, hogy messziről indul a történet, elnézést kérek érte.
2012-ben kijött egy elhibázott frissítés a Firefoxhoz. A fő hibája az volt, hogy csak egy lapot volt képes megnyitni, a multitask rendszer egyáltalán nem működött. Explorert egyáltalán nem akartam használni, a Chrome-hoz nyúltam. Ott pedig feltűnt, hogy különböző grafikai témákat lehet beállítani a böngészőhöz. Nézelődtem, aztán hirtelen annyi anime közé keveredtem, hogy elkezdtem felírni a címeket kis cetlikre. Ez is hozzátett nagyobbik öcsém útjához a japán animáció nagyobb ívű fogyasztása felé. Emellett ez bennem is elindított valamit, és néhány másik cím után eszembe jutott az Initial D, amiről korábban már hallottam pár helyről. Hogy ez mi is? A. Hegyi. Driftes. Anime. Fujiwara Takumi kalandjai az Akina (a valós nevén Haruna)-hegy szerpentinjén, amin minden hajnalban végigmegy oda-vissza, édesapja tofuboltjának alapanyagot szállítva. Az út minden trükkjét ismeri, a vezetési stílusa pedig gyors és - a tofu sérülékeny természetéből adódóan – kifinomult. Így lehetséges, hogy a viszonylag gyenge és öreg, de könnyű és remekül beállított futóművű AE86-os Toyota Corollával bárkit megver hegynek lefelé. Többet nem mondanék, ha kíváncsiak vagytok, nézzétek meg a sorozatot. Magyar felirattal is elérhető az Indavideón.
„When two worlds collide” – egymásra találás
Szóval, ahogy már fentebb említettem, az Initial D-ben jelentős mennyiségű eurobeat-szám található. Nagyjából a második évad környékén kezdtem el külön a zenét figyelni, mert nagyon tetszett az energikus stílusa. Az epizódok végén külön fel van tüntetve a felhasznált zenék listája, ez segített nekem, hogy rátaláljak az általam kedvelt zenei stílusok listájának új tagjára. Hol máshol, mint a TeCsőn (gy.k.: YouTube). Szerencsémre pont volt egy felhasználó, aki összegyűjtötte ezeket a számokat, így onnan kedvemre csemegézhettem. Majd találtam egy óriási Initial D rajongói oldalt, ahol az Avex által külön ehhez az animéhez kiadott válogatásokat megtaláltam. Letöltögettem, leszűrtem a nekem tetsző számokat, aztán hallgattam. A feljegyzések alapján ez a folyamat 2012. december 12-e és 15-e között zajlott le. A következő, jóval kisebb hullám a következő év júniusának elején zajlott le, amikor megjelent az Ötödik Szakasz (teljes név: Initial D Fifth Stage) magyar felirattal. Aztán észrevettem, hogy ki is adta ki ezeket a számokat (feltűnt a Super Eurobeat felirat), és...nos...háborgó svéd vizekre eveztem, hogy még több eurobeatet hallgathassak. (Fejtsétek meg, inkább rejtjelezek.)
És hogy mi tetszik benne? Nehéz megmondani, talán a szélsőséges stílusok szeretetében található meg legjobban a lényeg. A metál (főleg power és heavy, de bármi jöhet, amiben nem hörögnek) felgyújt a fülemen keresztül, a hip-hop (csak értelmes mondanivalóval!) trambulint ad alám, az eurobeat pedig rakétát kötöz a talpamra és el is indítja.
Remélhetőleg mások is érzik majd ezt a bizonyos rakétát. Jó szórakozást a mellékelt mintához, a legújabb albumról!
