Ahogy ígértem, indul a HAYA-folyam!
Innentől 15 poszton keresztül mesélem el eddigi cosplayes pályámat, a kezdetektől napjainkig. Sok felfedezés, különutas megoldások, és rengeteg kínos, vagy épp szívderítő élmény, amit nem élhettem volna át, ha nincs ez a hobbi.
Az első rész amolyan előzménytörténet is, nézzétek.
Még le sem írtam ezen a blogon, hogy hogyan kezdődött az egész Con-őrület nálam. Régebben, amikor még vagány voltam és bátor, elhagyatott helyekre jártam graffitiket fotózni. A kedvencem a 3-as villamos Terebesi utca megállója mellett lévő egykori szerviztelep volt, oda jártam a legszívesebben és a leggyakrabban. Aztán szépen lassan belakta Mordor népe... Na, az egészből azt akartam kihozni, hogy ott láttam életemben először cosplayest, idestova lassan 6 éve, 2012 nyarán.
(És nem is kispályás... Csak a fotómasinám volt az, ezért ilyen szemcsés a kép.)
Aztán legközelebb 2013 áprilisában láttam ilyesmit, amikor öcsém (aka Raikama Den) társaságában Zuglón vártunk a vonatra: egy érkező csapat épp a MondoConra tartott, mi meg a Kakucsringre... Ki, a fenébe. (Amiből aztán az Igor Racinges kalandom lett, dobok is hozzá egy linket legott. Talán egyszer azt is elmesélem.)
Onnantól tervezgettük, hogy mi is ellátogatunk egy ilyen animés rendezvényre. Végül a 2013-as Animekarácsony volt az első Conunk. Azt még a Millenárison tartották, fent Budán! Pont az utolsó olyan, ott rendezett Cont sikerült kifognunk, ami nem volt botrányos. (Tudniillik a '14-es Animekarácsony óriási bukta lett, mert az épület felét sikerült aktuális honatyáinknak lefoglalni, a másik felébe pedig nem fért volna el mindenki, ezért a látogatók egy része kint maradt.)
Annyira jól éreztük magunkat, hogy elhatároztuk, a '14-es tavaszi Conra már mi is cosplayben megyünk ki. Viszont adódik a kérdés: mi legyen, ami felismerhető, de megvalósítható olyan totál kezdőknek is, mint mondjuk én?
Jómagam pedig abszolút hanyagoltam a második kitételt...
Sok mindenen gondolkoztam: legyen Ouran High School Host Club? Á, ahhoz komplett öltöny kéne... Initial D? Nem valami jellegzetes (na de most már vannak ám terveim). Megvan, legyen akkor a '12-es év nagy durranása, a Kill la Kill! Abból is a Honnouji Akadémia Informatikai és Hírszerzési Bizottságának elnöke, Inumuta Houka! És, hogy kicsit mégse szúrjak ki magammal, legyen az anime legvégén feltűnő fekete-arany ruha, mert ahhoz a nadrág és a cipő nem gond.
És ami felette van? Nos...legalábbis durva.
A felsővel (öcsém egyik pulóvere, még mindig hordja, persze a rátétek nélkül) még nem is volt gond, édesanyánk hivatásos varrónő - ezért is hessegetem el magamtól a versenyen indulás ötletét is, hiszen profi segítséget veszünk igénybe. A középső összenőtt csillagok, a nyaktakaró és az ujjhosszabbítás pöpec, meg a váll-lapok is jól mutatnak (kartonlapok, rajtuk átfúrva csavarok - OMG, konkrét életveszély -, és mindez aranyszínűre fújva). A csíkok viszont például kétoldalas ragasztószalagból vannak, de úgy, hogy ugye rajta hagytam a sárga fedőréteget. Az nem sokáig marad meg a bolyhos szöveten...
Az oldaldobozok vékony kartonból vannak, azt fekete szigetelőszalag tartja a helyén - és össze -, rajta a kúpok papírból készültek. A drótok meg, amik ugye a vinyókig viszik a ruha ujjaitól az adatokat...azok tényleg drótok. Úgy értem, igazi drótok. Merevek, dobják le magukról a festéket és nem maradnak a helyükön. A legdurvábbnak mégis a ruha hátán, illetve a két nadrágszár között futó adatkábeleket tartom, azok ugyanis tényleg VALÓDI adatkábelek voltak fénykorukban, csatlakozóstul. Mivel a pulóvert csak kölcsönbe kaptam, nem lehetett rávarrni, gondoltam, a szigszalag majd megfogja. De a bolyhos anyag azon is kifog! (A farmeren nem annyira.)
A végére a paróka. Ahogy látható, nem igazán karakterhű. Mint fentebb említettem, semmilyen tudásom nem volt még a cosplay műfajában, parókát venni vagy rendelni is ebbe a körbe tartozott. Szóval abból dolgoztunk, amink volt: édesanyám csinált nekem egy sapkát a nála lévő, birkaszőr-jellegű anyagból, aztán pedig azt lefújtuk kék akrilfestékkel. Az éjszaka közepén, hogy másnapra bevetésre készen álljon.
Végig azon aggódtam, hogy csak szét ne essen a cosplayem. Aztán másfél napig viseltem végül, vasárnap este már civilben jöttem haza. Annak nagyon örültem, hogy a küldetésem sikerrel járt, tényleg voltak, akik felismertek. Sőt, még tök jónak is tartottak a KLK-fanok, mondjuk én ezt nem éreztem, de mélyen azért jól esett.
Sejtettem, hogy a nyári Conra valami szellősebbet kellene összerakni, de arról majd legközelebb, a HAYA: Középsz*rból középszerbe sorozat 2. részében. Ne hagyjátok ki!
