Lám, újra itt vagyok. Épp szembejött a 243. Super Eurobeat válogatás bemutató videója, és nem tudtam otthagyni. Szigorúan személyes vélemény jön, ahogy esik, úgy puffan. Messzemenő következtetéseket ne vonjatok le, inkább nézzétek és hallgassátok végig a június 21-én érkező album ajánlóját.
És akkor jöjjön az én véleményem, a számok a videóban jövő sorrendjében.
Dee Dee Wonder: Twist And Shake (#9): olyan, mint mindig, tehát jó ütemek, egy kicsit fakó hanggal.
Seastar: Burning Inside Out (#1): jó kezdés! Csak berakod a lemezt, megnyomod a lejátszást, és egyből jön a fénysebesség. Király, tetszik.
Bon: Rocket To New Planet (#14): átlag teteje, szóval hallgatható, de nagy kedvenc nem lesz belőle.
Paul Harris: You My Eurobeat (#7): én nem tudnám hallgatni hosszú távon, pedig jó. Óda a stílushoz, egyfajta reklám is. Jó a zene is.
Elly: One More Dance (#13): nem lógna ki egy átlagos fesztiválos DJ repertoárjából, lehet rá pörögni.
Dream Fighters: War (#8): elalszok rajta, az baj?
Manuel & Lolita: Foxy Love (#2): két kedvencem együtt? Hogy a viharba lehetne rossz? Na, így. A zenével fogat lehetne húzni, úgy trillázik, Caramori mester eljutása a magas C-ig pedig szólóban király (lsd. a Never Say Never-t, vagy a Limousine-t), de kiegészítve Lolita magasával inkább ijesztő.
David Dima: Stay Together Now Or Never (#10): békés, kedves szám. Nagyon nem nekem készült, de nincs vele baj.
Cherry: Love And Diamonds (#11): a zenével itt sincs gond, és alapvetően imádom Cherryt, de a császárné eltévesztette a hangot! Ez így olyan fáradt és elcsigázott, nem jön be.
Claudia VIP: One Night Driller (#6): pörgős, határozott, ezzel lehet ébreszteni. A szöveg bugyuta, de ki zavart ez eddig ebben a stílusban?
Mela: Never Know Why (#3): egy vidám szám! És ez már önmagában pozitívum. Emellett persze kellőképpen pörgős is, de azt még leszögezem, hogy a szintetizátorral kísért fő ütem jó ötlet volt, bárki bármit mond.
Louise: Across The Rainbow (#12): ez is vidám, csak a szöveg alacsony nekem ismét. De biztos, hogy sokaknak fog tetszeni.
Tora: Set My Love In Flames (#5): márkaminőség! Jó.
Bamboo Bimbo: My Exit Heaven (#15): erős kezdéshez erős zárás dukál, a lemez utolsó száma is letáncoltatja az emberről a felesleget. Akkor is, ha nincs.
Ace: New Dirty Road (#4): igen, signor Codenotti még mindig érzi! Instant gyorshajtás, autóban semmiképp se hallgatandó!
Összességében ismét jó cuccot kapunk 2400 ropogós jenért + postaköltség. Nem kiemelkedő, de pozitív a mérlege, legalábbis szerintem.
