Aki néha híreket is olvas az anime világából, és nem csak az új megjelenésekre, hanem egy kicsit a háttérre is figyel, találkozhatott már a ténnyel, hogy az iparág által diktált őrült iram közepette a stúdiók financiálisan, nos...nincsenek eleresztve. És akkor még finoman fogalmaztam.
Eme problémát a szinkronszínészek (seiyuu-k) is érzik. Mutatom, mennyire.
Ami azt illeti, épp jókor jött szembe a hír a GoBoianón, az illusztrációk miatt. Ugyanis pont mostanában nézem a Shirobakót, ami egy animációs stúdió megpróbáltatásairól szól. Az egyik főszereplő, Shizuka épp a szárnyait bontogatja a seiyuu-munkakörben, és korántsem egyszerű a dolga.
(kép forrása: imgur.com)
Sok a jelentkező - még az A-listás, sztár-szinkronszínészek is járnak meghallgatásokra -, a bér pedig alacsony. Hogy mennyire is? Ebből a szempontból a Shirobako sokkal szebb képet fest, mint a valóság... A Nikkan Taishuu-nak nyilatkozó névtelen belsős forrás szerint körülbelül 45 ezer jen (most nagyjából 110-120 ezer forint) a plafon, per epizód. Viszont ez a csúcs, a kezdők 15 ezer jen (kb. 35-40 ezer Ft) körül keresnek részenként, ezért hívják ezt a szintet Rank 15-nek. Innen kezdődik a harc a feljebb jutásért.
És mielőtt valaki felháborodna, az itthoni béreket alapul véve, azért jusson az eszébe, hogy Japán irgalmatlanul drága hely. Egy lakás bérlése Tokió 23. kerületében átlagosan 97 ezer jent emészt fel havonta, de még a közeli Saitama és Kanagawa prefektúrákban is 66-68 ezer jen eme költség. Adjuk még hozzá az élet további költségeit és kijön, hogy rengeteget kell iparkodni ahhoz, hogy a szinkronszínész csak ebből meg tudjon élni. A legtöbben részmunkaidős állásokban dolgoznak a seiyuu-munka mellett. Korábban említettem már, hogy a stúdiók is szenvednek: egyre több nyilat kell ellőniük ugyanarra a célpontra ( = nem lehet megmondani előre, melyik anime hoz sikert és melyik bukik), és ez egyre nagyobb költségvonzattal jár. A torrentet ne is említsük, az sokkal nagyobb téma... Lényeg az, hogy az animációs stúdiók a seiyuukon is megpróbálnak spórolni, ezért szívesebben alkalmaznak alacsony bérigényű, fiatal szinkron-színésznőket.
Akik nem baj, ha emellett még jó megjelenésűek is. Nos, igen, ma már nem elég a jó hang, a megjelenés is sokat számít. Egyre többet, mivel ha jól akar keresni a seiyuu, muszáj találkozókon ott lennie, koncerteken énekelnie, táncolnia. És persze a kapcsolatok is döntő fontosságúak: jó ügynökségek / stúdiók vezetőivel, illetve rendezőkkel és vezető hangmérnökökkel összebarátkozni (és közösen lerészegedni) jó pont a jövőre nézve.
A forrás azt is említette, hogy egyre gyakoribb jól ismert idolok szerződtetése szinkronhangnak. Hiszen nekik már van egy kiépült rajongótáboruk, amely szépen meg tudja tolni egy anime nézettségét. És van tapasztalatuk a közönség előtti szereplésben is. Van egy sejtésem, hogy az idol animék előretörése is ennek a tendenciának a hozadéka, hiszen a szereplők már eleve (jövendő) sztárok, akiknek a való életben való megjelenítéséhez szükség van valós énekesekre. És azoknak jóknak kell lenniük, hiszen nem okozhat csalódást a 3D a 2D-hez képest, itt pedig képbe jönnek a rajongott csillagok, akik rögtön értik a dolgukat, nem mellesleg pedig extra bevétel is az ilyen szerep számukra. Mindenki jól jár, az idolok is, a stúdió is, a rajongók is. Csak a pályakezdők nem.
(kép forrása: Wallpaper Abyss)
A verseny miatt a kezdő seiyuu-k egyre gyakrabban csapnak fel mobiljáték-szinkronhangnak. Igen, jól olvastad. Japánban nagyon erős a mobilos játékipar is, amiből egyre inkább ihletet merít az animeipar is, egyre több olyan anime jelenik meg, amely "egyszerű" mobiljátékként kezdte. Egyszerűnek azért nem mondhatók, ez nem egy Asphalt, vagy Fifa: kidolgozottak a karakterek, van történetük, világuk és idősíkjuk, jó alap "megfilmesíteni". Itt van a lényeg: bár az ezért járó bér még a legalsó szintű seiyuu-bérnél is sokkal alacsonyabb (és ráadásul szavanként jár a pénz, szemben az animék szinkronjáért járó részenkénti fix bérrel), mégis megéri, hiszen ha a játékból rajzfilm lesz, jó esélyekkel indulnak az elején megismert hangok.
Megjegyzendő a végére, hogy ez már nem az első felszólalás a témában. Tavaly például a nagy Hayashibara Megumi (Rei az Evangelionból) nyilatkozta, hogy az animeipar ma már az eldobható, három éves szavatosságú szinkronhangokban gondolkozik, és hogy a hangnál többet nyom a latban egy aranyos pofi.
Ne add fel, Shizuka!
