Nagyon beindult az Avex, vagy csak én látom így? Október 19-én jelent meg a Super Eurobeat sorozat 241. albuma, amiről alant van egy kis ismertető, nézzétek, hallgassátok.
Közben egyébként azt is ideszúrom, hogy teljesen megújult az avex.jp/eurobeat oldal. Végre leváltották a 2000-es évtized közepét idéző, albumborító-tapétás, inkább blogra hasonlító oldalstílust és egy szolid, elegáns dizájn jött helyette. Ja, és nem indul el rögtön a betöltés végén az új album reklámvideója! Nekem nagyon tetszik.
15 szám van az új lemezen, ezekbe itt lehet belehallgatni:
Egy kis személyes vélemény az album tartalmáról, a videóban látható számsorrendben.
Hotblade: Face Down (#15): pörgős, üvöltős, király. Manuel mester jut eszembe róla.
Luke: Street Fire (#4): bugyuta a szövege, a zenével viszont nincs nagy gond, hozza a kategóriaátlagot. Aki nem tud angolul, vagy tud, de nem kritikus, annak még jó is lehet.
Megan: Bang My Heart (#14): van benne erő, kicsit könyörgős is, nekem tetszik.
Black Eva: Love Peace And Gun (#8): már a cím is elárulja, hogy nem egy okos dallal van dolgunk... A refrénben pedig az is kiderül, hogy szükséghelyzetben az énekesnő hangja elfátyolosodik, nem pedig kivágja a magasat, mint Lolita szokta.
Mega NRG Man: I'm Back (#2): kedvenc svájci szerzőnk, Tomas Marin így ünnepli, hogy visszatért a bizniszbe. Az egész szám egy nagy "helló, újra itt vagyok".
Cherry: I'm Dynamite (#9): kedvenc számom az albumról. Már sokadszor hallgatom újra teljes hosszában és még mindig imádom. Elszánt ének egy kis szomorúsággal, az ütem pedig ennek megfelelően nem hagy időt a gondolkodásra: most visszük ezt dűlőre vagy soha!
Roberta: Burning In The Rain (#5): korrekt. Semmi eget rengető, de korrekt. Tovább.
Manuel: The Stallion (#13): ez most mi? Nehéz ember vagyok, elismerem, valószínűleg ezért nézek furcsa szemmel a nem teljes átéléssel éneklő Caramorira. A zene sem hozott lázba, ez a ló magas lett.
Cindy: Fallen Angel (#3): a vokálsávot véletlenül letekerték a keverés közben? Én ezt a magyarázatot tudnám elképzelni a hallgatás után.
Pamsy: Queen Of Broken Heart (#12): jó hangulatú szám, remekül egészíti ki egymást ütem és ének. Klassz, tetszik.
Rich Hard: Night Rider (#6): kellemesen komolytalan. Egy kis emlékeztető, hogy mivel is vált ismertté ez a stílus (segítek: Initial D).
David Dima and Nam: L.O.V.E (#11): egy páros dal, nekem egy kicsit lagymatag, de Dima hangja mindig ilyen volt.
Ace and Seastar: Come Alive (#7): vidám szám, energikus, feltölt. Szerelmes számnak is remek.
Ken Laszlo: Let's Dance (#10): az énekes is egy letűnt kort képvisel, és bizony az új dala is. Kinőttünk már ebből, én legalábbis.
Mari: I Love You From My Soul (#1): ez is toplistás nálam. Szóval jó kezdés, jó erős. Harcos szám, jó ütemmel, imádom.
Összességében egy korrekt album lett, alig várom a következőt.
