Figyelem! Ismét egy olyan poszt következik, amiből okulni illik, nem ötleteket venni. Kérem a kedves olvasót, hogy ezt szem előtt tartva olvassa a posztot. Jó szórakozást!
Nagyon nehéz ezt elkezdeni valahogy. Eredetileg a saját képzelt naivitásommal akartam indítani, de rájöttem, hogy az nem vezet sehova. Szóval inkább a vitakultúra válságos állapotairól értekeznék egy picit.
Tény, hogy a fiatalok egyre inkább elkanászodnak. A felelősség és a következmények hiánya miatt - köszönjük, internet - nem érzik, mikor kellene abbahagyni egy vitát, illetve egyáltalán, hogy a másiknak a véleményét is tiszteletben kéne tartani. Nincs is kitől tanulniuk, hiszen a szülők nem érnek rá, a tanárok se igazán, a média pedig szintén nem szereti a kulturált véleménycserét, legalábbis az interjún kívül.
Szóval...
#1: A waifu/husbando minősége
Kezdjük ott, hogy az már egy szint, amikor rajzolt karakterekbe lesz valaki szerelmes. Ivarérett korban ez már szánalmas és bizarr, de őket is kiválóan kiszolgálja Japán. És ahogy egy új barátnőt is ki lehet elemezni este egy sör mellett a haverokkal, úgy egy waifu (wife, vagyis feleség) vagy husbando (ez meg a férj) is vitatéma lehet bizonyos körökben.
Forrás: polarityplus (DeviantArt)
#2: Az animés ízlés, úgy általában
Vannak olyan animék, amik a legtöbb embernél kiverik a biztosítékot. Vannak olyanok is, amik össznépi sikert aratnak. Viszont a botrányosság, vagy a siker sosem lehet 100%-os lefedettségű, hiszen előfordulnak más vélemények is természetesen. Kedvenc példám erre a Kill la Kill, ahol bele lehet kötni úgy a grafika szegényes, karikatúra-szerű mivoltába, mint a látványra szánalmasan keveset védő harci ruhákba. Viszont védeni is lehet, én teszem is. A főbb karakterek jól ki vannak dolgozva, a humor mindig jelen van, a harcok pedig látványosak.
#3: Harcedzettség és tapasztalat
Vagyis a megnézett animék mennyisége. Igaz, itt se mindegy, hogy nézte is, vagy csak végigfutotta az illető az animéket. Én például viszonylag kevés szériát néztem meg (talán 20-nál is kevesebbet), de bármelyikből tudnék mondani hirtelen legalább 3-4 karaktert. Akiknek dagad a listájuk AnimeAddicts-on, vagy a MyAnimeList-en, vajon fel tudnának érni ehhez?
#4: Az örökzöld kérdés - szinkron vagy felirat?
Sokadszorra is leírom: nálunk nem kérdés, csak felirat! Minőség és mennyiség szempontjából is. Inkább Amerikában lehet ez ölre menő csaták kezdete.
Forrás: Dexter01992 (DeviantArt)
#5: Vélemények a véleményekről
Kinek mennyire népszerű a véleménye? Ki áll be a véleményvezérek mögé és ki lesz a lázadó? Mennyire fekszik a mainstream? Jómagam ebből a szempontból a hype-ellenes csoportba tartozok, ezért nem is számítok nagy táborra.
#6: A vélt minőségbeli felsőbbrendűség
Kinek a pap, kinek Alucard... Sokféleképpen lehet minőséginek nevezni egy animét, ott van a grafika, a történet, az akciójelenetek, stb. Megkockáztatom, minden anime minőségi, csak másképp. Például ott van a Black Rock Shooter, ahol a grafika és az akció kitűnő, a történet viszont felejthető.
#7: A komputergrafika használata
Szerencsére már elmúlt az a kor, amikor a CGI-t nem lehetett úgy beépíteni egy animébe, hogy ne nézzen ki rosszul. Ez remekül lemérhető az Initial D-n: az első két évadban, a 90-es évek végén még nagyon elütöttek egymástól a kézzel és a géppel készített elemek, de a negyedik évadtól már nagyítóval se lehetett észrevenni a differenciát, olyan jól sikerült a beépítés.
Forrás: JohnStaton (DeviantArt)
#8: #régenmindenjobbvolt
Minden témában van ilyen, hiszen mindennek van múltja. Régen még egész télen volt hó, volt hallgatható zene, otthon lehetett szerelni az autókat...és az anime sem ment még el a moe és a fanservice felé egy éles kanyarral!
#9: Az animének leáldozott!
Ahogy a PC is halott, meg a kalandjátékok is, úgy az anime iparág is a végét járja. Sehol már egy jó kis mecha, vagy krimi, csak a nagyszemű kislányokat nyomatják ruha nélkül...
Na, így is fel lehet fogni. Én viszont inkább alkalmazkodok, mert fiatal vagyok és megtehetem. Meg egyébként se szeretek panaszkodni, meg vészmadarat játszani.
És továbbra is I love REmilia! :-)
