"Te, mit nézel? Áááá, ez egy kalap sz*r! Igazi túlértékelt, marketing alapon népszerű borzalom. Bezzeg amiket meg én nézek, senki nem ismeri! Pedig azok sokkal jobbak, mint ez a maszlag." Találkoztatok már ilyennel?
Bevallom, én is szoktam ilyeneket mondani, és én is a legnépszerűbb szezonális animékre mondom, pedig azok nem véletlenül váltak top címekké: főleg a Shingeki no Kyoujin (AoT) és a Tokyo Ghoul van a célkeresztemben ebből a szempontból. Miközben mondjuk a Space Dandy elég ritka madár a megosztásokban és a rajongói rajzokban, pedig azt jobban szeretem. Na mindegy, a lényeg, hogy Aaron Megulick, a GoBoiano egyik szerkesztője összegyűjtötte, miért mondjuk egy animére, hogy túlértékelt. Készítsék elő jegyüket vagy bérletüket, felszállunk.
Szóval, melyik a túlértékelt anime? Aaron válasza, hogy mindig az aktuális kedvenced a leginkább túlértékelt! De, hogy ne legyen ilyen egyszerű és könnyen támadható, járjuk jobban körbe a témát.
Attól, hogy a nagyközönségnek tetszett, máris túlértékelt lenne?
Kép forrása: knowyourmeme.com
Na igen, a leggyakoribb gond, hogy valami túl népszerű. Ennek a fő áldozatai a kattintáson innen említett két "friss hús", továbbá ott van persze a Sword Art Online, a Bleach (167 részes mosóporreklám az Antifaces szerint. Jól van, na, annyit szinkronizáltak nálunk csak!), a One Piece és a Naruto.
Fontos kihangsúlyozni, hogy az egekbe törő népszerűség nem garantálja a megkérdőjelezhetetlen minőséget és azt, hogy más emberként állsz fel az utolsó rész vége után. Teljesen lutri, hogy a nagyközönség miért őrül meg és mit hajít el unottan. Viszont az aláírható, hogy ha mindenhol egy adott animét látsz (SnK-mánia 2013, TG-mánia 2014), akkor az hamar zavaróvá válik és megfogalmazódik egy ellenérzés irányába.
Amúgy abba belegondoltatok, hogy ha már a 90-es években létezett volna a közösségi média, akkor a Sailor Moont és a Dragon Ballt tartotta volna egy hangos kisebbség túlértékeltnek? Enélkül viszont legendává és klasszikussá váltak.
Mi a helyzet a hype faktorral?
A szájhagyomány nehéz eset, tudjuk. Most pedig már egyre inkább. Ha minden animés ismerősöd egy adott széria megnézésével nyaggat, az könnyen okozhatja a közömbösből negatív véleménybe való átbillenést.
Ahogy a Public Enemy mondta egyik számában: "don't believe the hype", vagyis ne dőlj be a hype-nak. Ha mégis engedsz neki, akkor valószínűleg csalódás lesz az a bizonyos anime, mert többet vártál tőle. De mégse hibáztassuk azt, aki olyan, mintha az adott stúdió szócsöve, vagy legalábbis fizetett népszerűsítője lenne. Neki tuti életre szóló élmény volt az általa magasztalt anime.
És a klasszikusok? Mondd, hogy ők kimaradnak!
Rossz hírem van... Két szekértábor alakult ki a régi animékkel (1965-től az állandó tavalyig) kapcsolatban: az egyik szerint a klasszikusok színvonalát egyetlen újdonság se érheti utol (soha), a másik viszont úgy véli, hogy a klasszikus animék túlértékeltek és a sznobok nézik azokat.
Kép forrása: knowyourmeme.com
Na de utóbbi tábor miért vallja ezt? Aaron szerint azért, mert nem tudják az idővonalon elhelyezni az általuk fikázott műveket. Ő erre a Macross példáját hozza, ami egy 1982-es anime. Mechás történet, némi szerelmi szállal, néha tragikusan, mindezt pedig lendületes zenék támogatják meg. Nocsak-nocsak, nem ugyanezt látjuk az elmúlt 33 év hasonló alkotásaiban is? Aldnoah.Zero, hellószia!
Na, és ezért tartják a nem eléggé tájékozottak a Macrosst sablonosnak. Pedig valójában egy úttörő volt, amelynek megoldásai azóta is mindig beválnak, ha óriásrobotos animéről van szó.
Szeretjük azt hinni, hogy különlegesek vagyunk...
...ezért néhányunk kifejezetten olyan animéket keres, amiket a környezetében senki más nem látott még. Sőt, még csak nem is hallott róla. (Részemről az Etotama volt ilyen nemrég.) Nos, a különlegességet keresők kicsit irigyek, és arra az animére sütik rá a "túlértékelt" jelzőt, amit nem ők találtak meg elsőként.
A hozzászólóknak üzenném: lehet, hogy balgaságnak tűnik ez a bekezdés, de nem én írtam le elsőnek! (Neil deGrasse Tyson kézfeltevős mém included)
Na meg persze ott van a lappangó keserűség is.
Miközben a "túlértékelt" animék hasítanak (még igazi második évad nélkül is, ugye, SnK?), saját kedvenceink mindössze 1-2 évadot élnek meg... Ugye? Aaron így fogalmazta meg ironikusan: "Hogy miért nézik az emberek az Attack on Titant, miközben a Nichijout is nézhetnék? Azért, mert az ízlésük a béka feneke alatt van!" Mondanám, hogy szívemből szólt, mert azokért a bizonyos Mindennapokért én is odavagyok, de sosem fogalmaztam meg ezt hangosan. Ismét aláhúznám, hogy a népszerűség bonyolult és összetett dolog.
Ennyit a túlértékeltség okairól. Konklúzió és jó tanács: a "túlértékelt" kifejezés mögött mindig egyéni sérelmek húzódnak meg, ha ilyet hallunk, ne szálljunk vitába a kiabálóval, mert nem fogja elismerni az igazad.
Ennek ellentéte mi más lehetne, mint az alulértékelt, ami a nem népszerű animét néző személy egyéni csalódottságát fejezi ki. Az alulértékeltséget nem nézőszámban, hanem minőségben (grafika, zene, sztori) mérik, ezt jegyezzük meg. Ha valami kitűnő, de nem népszerű, akkor jogos a szó.
A sablonosságról volt már szó, következik a műfajromboló. Ami nem a megszokott témák mentén halad, hanem mondjuk kicsit behoz egy másik műfajból is, az már rögtön romboló hatású egyesek szerint. Aaron itt a Mahou Shoujou Madoka Magicát hozza példaként, amely aranyos kis boszorkányos történetből változik át annak a demonstrálásává, hogy mindig olvasd el az apró betűs részt is.
A szatíra Japánban elég ritka, tulajdonképpen nem is létezik igazán, hiszen a japán kultúrában nagy szerepe van a felettesek tiszteletének. Ők nem gyártanak mémeket az elnökről, ha valamit szokatlan módon csinált, nem űznek tréfát a főnökből, ha berúgott karácsonykor (mert a többiek is ugyanúgy berúgtak), a gyerekek nem dobálják meg poénból az időseket hógolyóval. Szóval a szatirikus animék legtöbbjére csak a nyugati nézők tették a jelzőt. 2 kivételt említ meg Aaron: Welcome to the NHK és Otaku no Video. Utóbbit lehet, hogy megnézem.
A végére pedig: hűűűűűűűűű, de mély! Van odalent valaki? A művészet mindig is olyan volt, hogy bárki bármit beleláthat, és ez természetesen az animékre is igaz. Aaron a keresztény szimbólumok felértékelését emelte ki az értelmezési mezőből, ebben pedig idézi a Neon Genesis Evangelion társrendezőjét, Tsurumaki Kazuyát. "Rengeteg óriásrobotos műsor van Japánban, és azt akartuk, hogy a mi sztorinkban legyen egy vallásos szál is, a megkülönböztetés érdekében. Mivel a kereszténység egy nem igazán elterjedt vallás Japánban, úgy gondoltuk, ez kellőképpen rejtelmes. Az Evangelionon dolgozó stáb egyetlen tagja sem keresztény. Nincsen külön keresztény értelmezése a történetnek, csak úgy gondoltuk, eme vallás szimbólumai királyul néznek ki. Ha tudtuk volna előre, hogy a műsort Amerikában és Európában is vetíteni fogják, valószínűleg újragondoltuk volna a döntést."
1 hónap múlva Animekarácsony! Végre a Hungexpón! Most már tuti lesz hely mindenkinek. Jómagam már biztos, hogy Kokkuri-san leszek (na, hogy ez is milyen alulértékelt anime... Minden Tomoe hibája, hmf!), és Inugami is elkísér.
