Mindannyian tudjuk, hogy a termékek nagy részénél nincs két egyforma árszabás. Ezt úgy értem, hogy elenyésző az olyan esetek száma, mikor két áruház(lánc) valamit ugyanannyiért ad. (Kivétel persze mindig akad, most például az államilag 99 Ft-ra beárazott hazai görögdinnye.) Azonban létezik egy olyan ár, amit a forgalmazó „szab meg”, ezt úgy hívják: ajánlott fogyasztói ár. Nem kell hozzá nagy matek, az önköltségi ár és a forgalmazó haszonkulcsa összeadva. Természetesen a kereskedők ettől szabadon eltérhetnek.
A baj ott kezdődik, mikor a reklámozással megbízott cég az ajánlott fogyasztói árat szentírásnak veszi, és ezzel kerít nagy feneket a terméknek. Az elmúlt fél évben eléggé elszaporodott az előző bekezdés végén említett íratlan szabálytól eltekintő reklámok száma. Főleg gyógyszerek reklámjaiban fordul elő az általánosítás, de a legidegesítőbb mégis a Győri Dörmi piskóta promóciója (volt, mert azóta levették). Nem elég, hogy a fentebb említett meggondolatlan technikát alkalmazták, de ráadásul a maci szinkronhangja még odatette eléje, hogy „Juhé!”. Mintha emberek ezrei meredtek volna a képernyőkre, hogy mikor lesz végre 75 forint a Dörmi piskóta ajánlott fogyasztói ára. Érezhetően olyan svungnak lett szánva, mintha a Debrecen megnyerte volna az (gondolkodjunk kisebben) Európa Ligát.
Van, mikor ennél is tovább mennek a reklámcégek zavarkeltésben. A legújabb példa erre a Bilobil kapszula tévéreklámja, aminek a végén ezt mondják: „Most 15%-os kedvezménnyel!”. (Azonban a csillagos apró betűs szöveg annyira pici, hogy egy átlagos tévéképernyőn olvashatatlan. HD tévékre lett kitalálva talán?) Ha árra gondoltak, akkor bukta, ha mennyiségre, abban lehet valami, de itt ilyesmiről nem esik szó.
Egy harmadik, nem irritáló válfaja eme műfajnak, mikor a végén kiderül, hogy egy bizonyos áruházláncban annyi az ár, amennyit a reklámban ígértek. Általában vagy a Gyöngy Patikák, vagy a Szimpatika matricával ellátott gyógyszertárakban kötött az ár. Ezekkel nincs baj, hiszen zárt rendszer, ellenőrizhető, korrekt.
Hogyan lehetne az ilyesmit korlátok közé szorítani? Attól tartok, sehogy, hacsak…de nem, nem leszek sajtóban szélsőséges. A harmadik megoldás kellene, hogy maradjon egyedül.
