Na most kiderül, miért húztam az olvasóim türelmét. Miért maradt el számos projekt, miért csúszik a fordításom is, és úgy egyáltalán, miért éreztem úgy az elmúlt 2-3 hétben, hogy magyarázkodnom kell.
Cosplayes anyag következik. Sok képpel.
Eredetileg úgy nézett volna ki nekem a nyári Conra való készülődés, hogy csak egy új vázat csinálok Aya szárnyaihoz, de aztán VTEC Walküre kicked in yo! Ismerősöm, Móni bedobta egy csoportba, hogy embereket keres az őszi Conra tervezett projektjéhez, aminek a Macross Delta a témája. Nos, én imádom azt az animét, ezért rögtön rá is csaptam a felhívásra. De mivel a főbb szerepek már le voltak osztva a csapatban, inkább egy másik irányból közelítettem meg a témát.
Tudjátok, mi az a gijinka? Japán kifejezés arra, amikor gyakorlatilag bárminek - általában gépeknek - a stílusjegyeit ráaggatjuk egy emberre. Ez itt például a Nintendo Switch konzol:
(kép forrása: knowyourmeme.com)
Én a Delta egyik vadászgépét, a VF-31 Siegfriedet akartam gijinkázni. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy a szárnyszerkezet lóg a hátamon.
(kép forrása: otakuhq.com)
Ahogy látható: kacsaszárnyas - ráadásul ollószárnyú - felépítés, két függőleges vezérsík, amik még be is vannak döntve. Szóval nem kis dologra adtam a fejemet.
Először méricskéléssel kezdtem, arányszámolgatással, majd következett a teljes méretű prototípus elkészítése - még kartonból. A főszárny középső tartóeleme okozott némi fejtörést, egyszerűen nem találtam akkora dobozt, amiből ki tudtam volna vágni egy 50 centi széles és 40 centi hosszú, lehetőleg nem összehajtott darabot. (Végül egy régi porszívónk doboza épphogy jó volt a célra.) Akkor még azt sem döntöttem el, hogy hol hajoljon a szárny - mert az világos volt, hogy a repülőgép-hordozókra szánt gépekhez hasonlóan nekem is el kellene férnem szűkebb helyeken, ami a Conon bőségesen előfordul -, hogy 1 vagy 2 zsanér legyen a szárnyakban. Mit ne mondjak, a vezérsíkok sem könnyítettek ezen a dilemmán.
Június közepén láttam neki a végleges, Conra vinni szándékozott változatnak. Így visszatekintve csinálhattam volna sokkal logikusabban is a gyártást, de az akció hevében lett hozva számos döntés.
Az alap egy rétegelt lemez alváz, amire - egy vékony réteg párnaszivacs közbeiktatásával - farostlemezből készült a sárkány (ahol lehetett, könnyített) váza. A függőleges vezérsíkokról bővebben mesélek. Tudniillik ezek 65 fokos szögben dőlnek befelé, ezt pedig nem volt egyszerű összehozni. Itt kétségkívül rossz döntést hoztam azzal, hogy a farostlemez váznak nem csináltam alulra legalább egy, de inkább két pöcköt, amiket be lehetett volna dugni a szárnyba. Így kellett hozzá egy közdarab, amit alul-felül meg kellett támasztanom úgy, hogy kiadja a 65 fokot. Sok faragást igényelt, de végül sikerült. És hogy úgy is maradjon, Palmatexszel rögzítettem.
Következett a szárny felhajthatóvá tétele. Lapos zsanérokra gondoltam, ez pedig azért is volt jó, mert az alváz volt annyira vastag, hogy amikor kihajtottam a szárnyakat, azok síkba kerültek a középső elemmel. Csavarral rögzítettem a zsanérokat, de hiába használtam az itthon talált legkisebb, 18 mm hosszúakat, így is kilógott egy picit a hegyük. Oda még kellett pár darabka biztonsági szivacs.
Így pedig, hogy nem fixek a szárnyak, valahogy mégis azzá kellene tenni őket, nem? Ezen sokat gondolkodtam, végül találtam egy megoldást. 2-2 lapos fület csináltam a zsanérok közötti helyre, amikbe be tudok dugni kitárt szárnyállásnál egy pálcát, behajtott állapotnál pedig egy L-profilú fémelemet. Ezeket pedig könnyen tudom cserélgetni, amikor rajtam van a cosplay, mivel a derekamnál van a főszárny.
Hogy kényelmes is legyen a CP, párnázásra is gondoltam. Mind a mellék-, mind a főszárny alvázának középső elemére varrtam egy-egy, körülbelül centi vastag párnát.
Utolsó fontos kérdés: szép-szép, de hogy kerül rám ez az egész? Hevederekkel. Ezért is volt jó a prototípus, mert ott ezt is ki tudtam kísérletezni. Illetve ezért is törekedtem a súly minimumon tartására, hogy ne szakítsa le a vállamat a sárkány. A hevedert az alvázhoz kötöttem, a vállamnál és a derekamnál karol át, elöl pedig egy egyszerű karabinerrel tudom összecsatolni. Tökéletesen passzol, és nagyon stabil. (Itt pedig meg kell jegyeznem, hogy nagy köszönet jár édesanyámnak, aki ezt megvarrta nekem géppel. Én ugyanis csak kézzel tudok varrni, az pedig hamar szétszakad ilyen igénybevételnél.)
Itt is volt egy kis logikátlanság, amit utólag látok. Úgy kellett volna ugyanis csinálnom, hogy a varrás előtt le kellett volna szerelnem a szárnyvégeket és csak a párna és a hevederek felkerülése után kellett volna őket visszacsavarozni. Egyszerűbb lett volna így manőverezni a varrógép körül azzal a miskulanciával.
Végül következett a dekoráció. Öntapadós tapétával oldottam meg az alapszíneket (a Hayate-színminta alapján fehér-kék párosítással), erre pedig matricabomba került. De nem akármilyen: terveztem több mint két tucat, Macross Delta témájú mintát, ezeket elkészíttettem, majd a kész matricákat összevagdosva felragasztottam a szárnyakra. Látványos lett, legalábbis szerintem.
A felhasznált időről: május közepén kezdtem a tervezést, június közepére készült el a prototípus. A végleges változat sárkánya 8 nappal, a párnázás 4 nappal, a szárnyat stabilizáló fülek 3 nappal a Con előtt készültek el, a hevederezés és a dekoráció pedig a fesztivál előtti nap estéjén. Röviden: majdnem 2 hónap ment rá.
Eddigi legnagyobb, legösszetettebb és legproblémásabb cosplay-projektem, de sokat tanultam belőle és jól is éreztem magamat a viselése közben. Ősszel, ha a Móni által szervezett MD-csapat összeáll, boldogan leszek ott velük a Hungexpón.
