(Kép forrása: formula1.com)
...minden világbajnok rögtön visszavonult volna az első bajnoki címe után? Ezt a kérdést tette fel a Motorsport Csatorna egyik szerkesztője, és össze is rakott egy érdekes listát. Csakhogy.
Ami azt illeti, én is gondoltam erre, igaz, még akkor, amikor úgy tűnt, hogy az elmúlt 3 év két világbajnoka lesz jövőre a Mercedesnél. (Ahonnan lehet, hogy Paddy Lowe távozni fog, nocsak-nocsak.) Aztán jött a jó Nico és aktualitást adott a dolognak. Innen már nehéz igazolni, hogy saját az ötlet, de ha kell, megmutathatom az eredeti Excel-fájlt, ami november 28-án készült el. És hogy tényleg ne csak egy szolgai átvételnek hasson ez a poszt, tovább is mentem egyéb statisztikai érdekességekkel.
A metodikáról: az alternatív világbajnok az, aki az adott évben a legjobb helyen végez a pontversenyben - de úgy, hogy előtte nem kapott ilyen lehetőséget. Aki ezt egyszer megkapta, kiesik az egyenletből. Lássuk:
Mit láthatunk? Az összes világbajnokot, sok szárnysegédet és még több "tehetséges, és nagyon sajnáljuk, hogy sosem érhettek fel a csúcsra" versenyzőt, mint Alesi, Cevert vagy Kubica.
A sorok végén, az utolsó két oszlopon számmal és vizuálisan is látható, hogy az év alternatív világbajnoka valójában hányadik lett. És az olvasható le róla, hogy a 80-as években kezdett beállni az élmezőny, mint a kocsonya. Addig gyorsan pörögtek (és fogytak sajnos) az elöl haladók, Keke Rosberg 1982-es címétől kezdve viszont megváltoztak a dolgok. A 80-as évek végére kialakult az első F1-es "supergroup", amely sokáig maradt a csúcson. Csupa nagy név: többszörös világbajnokok, mint Prost, Senna és Piquet, illetve folyamatosan a közelükben sertepertélők, mint Berger, Patrese, vagy Mansell. Mondom, csupa klasszis. Itt jött az első csúcs (vagy mélypont, kinek hogy szimpatikus): 1990-ben az amúgy nyolcadik helyen végzett Sandro Nannini, majd a '91-es hetedik helyezett Jean Alesi.
A 90-es évek világbajnokai nagyon hamar megnyerték ezt a ki nem osztott díjat, 1992-től szépen sorban Michael Schumacher, Damon Hill és Mika Häkkinen. Ezután jött el a másodpilóták tavasza, akiknek a világbajnokok csapattársaiként tilos volt a sztár dolgát megnehezíteni, de a pontokat szorgosan gyűjteniük kellett. Coulthard és Barrichello a két legismertebb, de említhető Eddie Irvine és (most figyelj) Heinz-Harald Frentzen is. Utóbbi német pilótáról általában a Jordan, vagy a Sauber jut az emberek eszébe, de volt ő a Williamsnél is, Villeneuve mellett.
A súlyos Schumacher-uralom után jött egy kis szusszanás, majd érkezett a még nyomasztóbb Vettel-korszak. Ez a kor az abszolút mélypont, mivel az élmenők megint feltorlódtak, és már a mezőny közepe táján turkálunk új nevek után. A jelenleg érvényes rekord innen való, és Nico Hülkenberg nevéhez fűződik, aki akkor pont nem a Force Indiánál, hanem a Saubernél versenyzett, és a 2013-as évben a 10. helyen végzett. És így is járt neki a díj.
Az idei alternatív világbajnok egyébként ki más is lehetne, mint Max Verstappen.
Térjünk át a csapatokra. Nem meglepetés, a Ferrari a legsikeresebb, összesen 18 alkalommal végeztek eme tabella élén, de ezt nem Schumacher hordta nekik össze (ő még '92-ben, a Benettonnal teljesítette a kvótáját), hanem például Alesi, Alboreto, Hawthorne, vagy épp Gilles Villeneuve. Utánuk jön a Williams 11 alternatív elsőséggel, majd nagy csönd és utána jön holtversenyben, 4-4 címmel a McLaren, a Lotus és a Red Bull. A Sauber azért érdekes, mert bár Hülkenberg révén magukban is jár nekik egy első hely, de nehéz a döntés Robert Kubica 2008-as sikere esetében. Akkortájt Peter Sauber csapata élvezte a BMW gyári támogatását, a hivatalos nevük is BMW-Sauber volt. Jobb híján 1,5 címet írtam be a svájciak mellé.
Motorszállítók terén sincs nagy meglepetés, a Ferrari, a Renault és a Ford a meghatározó. Az olaszok 18-szor, a franciák 14-szer, az amerikaiak pedig 13-szor szállították a technikát a győztes mögé. Illetve a Renault tulajdonképpen 15-ször, csak 1999-ben a Supertec név mögé bújt a korábbi világbajnok motor, amit a Mécachrome tuningműhelyben próbáltak versenyképes szinten tartani. (A Benettonnál ugyanez a hajtómű Playlife név alatt futott.) A Renault akkor éppen "házon kívül", vagy legalábbis F1-en kívül volt.
Melyik nemzet "szülte" a legtöbb sikeres versenyzőt? Biztos Anglia - ugrik be elsőre, és bizony. Albion zöld mezőiről 13, többségükben valódi világbajnok származik, utánuk Olaszország jön 7-tel - onnan viszont csak Farina és Ascari nyert ténylegesen. A harmadik némi meglepetésre Németország (6: a két Schumacher, Frentzen, Vettel, Rosberg és Hülkenberg), aztán holtversenyben Brazília és Franciaország következik.
Holnap végre tényleg jön az oly régóta késő idei utolsó MiniDrivers.
