(kép forrása: monotomimi - DeviantArt)
A klisék, még ha nem is szeretjük őket észrevenni, szükségesek, hiszen ezeket könnyű elővenni és gyorsabban elkészül egy forgatókönyv a segítségükkel. Ma már gyakorlatilag lehetetlen új dolgot mutatni, annyian vagyunk a kreatív szférában, hogy minden ötlet használva volt legalább egyszer - úgy zenében, mint mozgóképben -, én legalábbis így gondolom. Szóval nem kell haragudni a klisékre, de hogy ne csak az én kis véleményem legyen az egész poszt, íme a rajongott Aaron Magulick egy újabb cikke - kettőbe szedve. Az első a szerelmes, vagy legalábbis nem közvetlen harcos klisékből merít, jó szórakozást!
#1: valaki szerelmet vall, de nem halljuk a tűzijátéktól
Ó, igen, ez annyira szokványos... Valamiért emeli a már amúgy is felfokozott hangulatot, ha pont az iskolai fesztivál estéjén mondja ki végre a pár egyik fele, hogy szereti a másikat. És mi van olyankor? Fény, meg durranások, meg kimondott, de általunk nem hallott szavak.
#2: a fiú- és a lánytestvér szerelembe esnek, de semmi gond, mert nem vérrokonok
Látszik, hogy nem sok animét láttam, én csak most, az Eromanga-senseiben találkoztam hasonlóval. Általában a külvilágtól való elzárkózottság (Japánban kifejezetten tipikus) idézi elő, és ha csak féltestvér a másik, akkor már senki nem is emelheti fel a hangját ellene.
#3: a főhősnek nincs szerencséje az ellenkező nemnél, mégis összejön neki egy egész hárem
Az egyiket megmented a haláltól, a másikkal együtt jársz valamilyen foglalkozásra, a harmadik simán csak rád akart akaszkodni... Összejön az ilyesmi, csak legyen elég erő benned ezt az egészet igazgatni!
(kép forrása: theotaku.com)
#4: érzelmes visszaemlékezések egy jelentős harc előtt
Amikor végre ott áll a két nagy ellenfél egymással szemben, akkor minek van itt az ideje? Előtörténetes töltelék-epizód(ok)nak, bizony ám!
#5: "Hé, Főhős-chan"..."Mi az?"..."Á, semmi, majd elmondom máskor"...aztán nem sokkal később meghal
VÁÁÁ! Azt tudtátok egyébként, hogy Hide the Pain Harold magyar?
#6: a főhős szülei mindig külföldön vannak, abszolút hatalmat adva a ház felett
Általában az veszi rá erre a lépésre az alkotókat, hogy a szülőket nehéz volna beleépíteni a tinédzser-komikumra épülő struktúrába. Kivéve, ha ők is szórakoztatóak, mint Konata édesapja a Lucky Starban (de említhetném Miyuki édesanyját is), vagy Ryuuji javarészt éjszakai életet élő édesanyja a Toradorában.
#7: "Semmi gond, közlegény, úgyis 1000 évesek!"
Ez a rövidre zárása annak a párbeszédnek, amely úgy kezdődik, hogy a kiskatona odamegy a parancsnokához.
- "Tábornok úr!"
- "Mi az, Tanushi közlegény?"
- "Úgy érzem, vallanom kell, uram!"
- "Ugye nem az, amire gondolok, közlegény?"
- "Azt hiszem, szerelmes lettem egy vámpírlányba a kollaboráns erők soraiból, uram!"
(kép forrása: CGlas - DeviantArt)
#8: az idolok életük előadását produkálják...egy üres színházteremben
Valahol meg kell ejteni a főpróbát is.
#9: "Ne örülj annyira, csak épp erre jártam!"
Tipikus tsundere reakció, de annyira aranyos!
#10: a világ sorsa a hárem-főszereplő azon képességén múlik, hogy megcsókoljon valakit
Tippelhetek? Date a Live, ugye?
#11: emlékeztető monologizálás
Csak hogy el ne felejtsed, drága Luke-chan, hogy én vagyok az otou-sanod!
#12: "Hé, Főhős-kun, van egy vastag mappám rólad!" - tuti nem titkos gonosz...
Végtére is csak annyit tettem az elmúlt 3 évben, hogy folyamatosan szemmel tartottalak, követtelek, mindent kiderítettem rólad és ezeket a megfigyeléseket össze is gyűjtöttem egy kényelmetlenül vastagra nőtt, de a melleim között pont elférő mappába! Miért nem akarod, hogy a barátnőd legyek?
#13: a főhős bemutatja egy random hobbiban való jártasságát, mielőtt megmentene egy szakkört a bezárástól
Úgy sejtem, ez ilyen idol dolog, de Japánban, ahol az iskolai szakköröknek sokkal nagyobb jelentősége van, mint mifelénk, gyakorlatilag bármilyen témával előfordulhat.
Hamarosan jön a második rész, ahol már izgalmasabbra fordulnak a dolgok, jönnek a harcos klisék!
