Ez most rövid lesz, nem fogok sokat dumálni. Na jó, de. Szóval nemrég rám tört, hogy "hm, de jó volna újra végigtolni az Underground 2-t". Ezúttal viszont a végére is volt egy célom: egy technikai tuning nélküli AE86-ossal legyőzni a végső ellenfél Calebet. Kicsit elbizakodott voltam, és ez a gondolat bizonyítást nyert, amikor a verseny elején ellépett tőlem a GTO-jával (született Holden Monaro, tényleg, RIP ausztrál autógyártás). Szerencsére a levágások (általában) ki nem használása és a forgalommal történt összetűzései végül mégis az én oldalamra billentették a mérleget és 3,5 másodperccel előtte értem célba. Igaz, én is akadtam bele teherautóba, átok a pedesztriánusokra!
Vissza az eredeti témához: képsorok a lapozás után!
A különdíjaknál meséltem Gasly balszerencséjéről, röviden: azért hagyták Japánban, hogy a Super Formula bajnoki címével térjen vissza, ehhez képest a döntő versenyt elmosta egy tájfun. Az összes rosszindulatú hozzászólót a Boxutca oldalán, akik szándékosságot kiáltottak, odaadnám a ghouloknak / elküldeném a SAO-ba / felapríttatnám a császári hadsereggel szívesen cáfolnám meg, de úgysem figyelnének oda.
Arra akartam mindezzel kilyukadni, hogy az így lehetőséget kapott Brendon Hartley annyira meggyőzte Helmut Markóékat, hogy Daniil Kvyatnak megint ajtót mutattak. Do'szvidányja, jó volt megismerni - igaz, Vettel biztos nem így vélekedik...
És azt is említettem, hogy nem volt ez egy nagy verseny, de számos izgalmas pillanat mellett az év előzését is láthattam a múlt hétvégén. Ennyi, pont, ez az, innen már nincs feljebb: Vettel helyzetkihasználása elvitte a show-t minden más idei momentum elől nálam.
Az pedig lemaradt, hogy gratulálok a Mercedesnek a konstruktőri világbajnoki címhez! Hamilton valószínűleg most megszerzi az egyénit is.