Figyelem! A "tovább" gomb mögött olyan tartalom következik, amit az emberek nagy része gyerekesnek tart. Kérjük, ha nem komálja a japán animációs filmek világát, görgessen tovább, vagy várja meg a következő Formula-E futamot.
Üdvözlettel: a Varjú
Forrás: knowyourmeme.comNa, most, hogy egyedül maradtam, következzen egy olyan poszt, aminek az eredetije angolul csapódott az arcomba, de annyira igaz, hogy gondoltam, lefordítom. 20 gond, ami csak azoknak gond, akik odavannak a japán rajzolt kultúráért!
#20: nem lehet óriásrobotod. Nos, hát igen. Lehet, hogy egy ilyen mindig állatul nézne ki, de vegyük észre: egy közepes méretű autót is nehéz tárolni, nem hogy egy olyan masinát, ami akkora területet foglal, mint egy hipermarket. Maradjunk inkább a Gundam-szériánál, a Tengen Toppa Gurren Lagann-nál, vagy az Aldnoah.Zerónál.
#19: várni a Shingeki no Kyojin (Attack on Titan) új évadára. Akkorát robbant az SnK 2013-ban (te jó ég, az már tavalyelőtt volt?), hogy azóta minden Conon tömegjelenségnek számítanak az óriásvadászok. Európai stílusú sztori és világ, japán kivitelezésben. Én mondjuk nem csípem, de tisztelem, mindenki más meg imádja (hozzáteszem, nem ok nélkül). És most ők arra várnak, hogy kiderüljön, miért van egy óriás a falban (ahogy az első évad legutolsó részének legeslegvégén látható volt). Na, erre legalább 2016-ig várniuk kell a hivatalos nyilatkozat szerint. Talán, hogy hasonlóan nagy durranás legyen, mint az első évad volt?
#18: nem tudsz Super Saiyan módba váltani. Erre rögtön jön tesóm cáfolata: dehogynem, a WC-n úgy érezheted magad. Viccet félretéve, aki ismeri a Dragon Ball Z-t, talán érezte néha, hogy "de jó lenne egy ilyen ultra mód".
#17: szinkronos, vagy feliratos? Extrém sarkalatos probléma, bár mifelénk talán annyira nem: elég kevés animéhez van magyar szinkron, és főleg azokhoz, amiket itthon adott az A+ / Animax (vagy régebben az RTL Klub). Viszont mégis gondot okoz dönteni, mert a magyarok kitűnőek a szinkronizálásban. Gondoljunk csak a Yu Yu Hakusho - A szellemfiú c. klasszikusra. Ugye? Bár itt is kijött az, hogy a japán kultúrában természetesnek számító furcsaságokat a magyarok nem merték meglépni, mert rájuk lépett volna az ORTT: ezért még mindig sokan hiszik azt, hogy Kurama csaj. (Számomra is óriási csapás volt, amikor kiderült, hogy nem.)
#16: elmagyarázni az Evangelion sztoriját. Bevallom őszintén, nem láttam az animét, ezért csak arra tudok hagyatkozni, amit olvastam: olyan furcsa, szokatlan és különleges a történet, hogy csak a legnagyobb rajongóknak nem jelent gondot összefoglalni az Evangeliont.
#15: ...és örökre a fejedben maradtak. Példaként a cikk a már említett Yu Yu Hakushót hozza, és én is egyet tudok érteni vele: megragadja a figyelmed, végighúz téged egy fantasztikus történeten, és a végén majdnem elsírod magad, mert nincs tovább. Aztán évente végignézed megint. Fel a kezeket, kinek van ilyen extra kedvence?
#14: titkos Halálnaplót tartani magadnál. A legendás Death Note, amibe ha valakinek beleírják a nevét, az nemsokára rejtélyes halált hal. Valószínűleg vagyunk egy páran, akik tudnának egy pár alkalmas nevet felsorolni...ha tényleg igaz volna.
#13: időt szakítani a találkozókra. Fel a kezeket, kivel fordult már elő, hogy vágta a centit a következő Conig, aztán úgy alakultak a dolgok, hogy nem tudott elmenni? Mert a család, vagy a munka úgy dobta a kockát, hogy a bábud Jövőnaplóján megjelent a "Zsákutca" felirat? Pedig tudjuk, hogy a Con milyen jó dolog: találkozhatsz a hozzád/hozzánk hasonló bolondokkal, esetleg azokkal is, akik miatt azzá váltál.
#12: a szülőkkel elfogadtatni, hogy szereted az animéket. Ez egyelőre korszakos problémának számít: amikor a szüleink voltak a mi korunkban, még általában nem volt anime errefelé, ezért a rajzolt történetekre rögtön meseként tekintenek. Ami pedig tudjuk, hogy mekkora sarkítás. Szóval ők nem értik, hogy a fenébe lehet még 20 évesen is ilyeneket nézni, miközben ők még mindig szeretik a Vukot vagy a Szaffit. Óriási, legalább 60 méteres tisztelet a kivételeknek, akik nem szólnak le emiatt, esetleg érdeklődnek a téma iránt!
#11: a borzalmas háremkomédiák élvezetének bűne. Abszolút egyszerű és butácska az alap: egy embert (általában fiatal srácot) az ellenkező nem több tagja is szerelmes kéjjel követ. És egyik "versenyző" sem lép vissza. Egyszerű, mint a faék, és hiába tudjuk, hogy csak rosszabb lesz...nem bírjuk abbahagyni.
#10: kendőzni a tényt, hogy hentait nézel/olvasol. Újoncoknak: a hentai a rajzolt japán pornó. És bizony szeretnénk, ha ennek nyomon követésére senki nem jönne rá. Amikor valaki mégis pont rosszkor nyit ránk (az édesanyák profik ebben), akkor jöhet a kínos magyarázkodás. "Csak néha fordul elő, komolyan! Ne nézz rám ilyen szúrós szemmel! Csak kíváncsiskodtam!"
#9: Na most akkor ez csaj, vagy srác? Elsőre gyakran átverhet a látvány, mivel ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy a férfiaknak rövid, a nőknek hosszú hajuk van. (Vagy, ha egy férfinek hosszú haja van, akkor vagy nemzeti érzelmű, vagy sörhasú kamionos/futballszurkoló.) További nehezítő tényező, hogy néhány esetben a japánok férfi karakterhez is szinkronszínésznőt szerződtetnek. És, amikor kiderül a turpisság, az nagyon tud fájni. (Lásd 17-es pont.)
Illetve itt még kitérnék a Hideyoshi jelenségre: se fiú, se lány, valahol a kettő között. (Ahol ez felmerült: Baka to Test to Shoukanjuu.)
#8: beleesni egy animekarakterbe. Egy remekül kidolgozott személyiség, gyönyörű külső...és aztán jön a hidegzuhany, mikor leesik, hogy ez csak egy rajzolt figura. "Azt mondtad magadnak, hogy ez baromság; mégiscsak egy rajzolt ember, ugye? Aztán beleszerelmesedtél azokba a nagy szemekbe és úgy érezted, többé már nem vagy kisfiú. Kösz, Japán."
#7: amikor TÚL fura kezd lenni. Ha elég animét végignéztél, úgy érezheted, téged már semmi nem lep meg. De hogy ez mekkora tévedés... Jó eséllyel megint (és megint, és megint...) eljön majd az a pont, amikor úgy érzed: na ne, ez tényleg mindent felülír. A japánoknak extrém széles képzeletük van, de ezért szeretjük őket, nem igaz?
#6: meggyőzni az embereket arról, hogy ez nem csak gyerekeknek való. Nagyjából hasonló a 12-es ponthoz, csak itt a közvéleménnyel találod szembe magad. Mint milliónyi COVERS, amikből ki kell lökni az embereket, csak itt az Életfonalakat az a sztereotípia helyettesíti, amely szerint ha rajzolt, akkor gyerekeknek való. Pedig az animék univerzumában minden korosztály megtalálhatja a neki tetsző sorozatot.
#5: rávenni a barátaidat, hogy ők is nézzenek animét. Vannak olyanok, akik előítéletek alapján maradnak távol a hobbitól, mások még nem is hallottak róla. A legfontosabb, hogy olyat ajánljunk nekik, ami közel áll az ízlésükhöz.
#4: kiválasztani a KEDVENC animédet. Nos, igen. Az egyik legnehezebb kérdés egy olyan számára, aki túllát a Narutón. Annyi remek széria van, hogy szinte lehetetlen 1, azaz egy kedvencet választani. Hiszen, ha kiválasztasz egyet, az elhelyez téged a rajongók térképén. Válassz bölcsen és felelősen, mert ha egyszer azt hangoztatod, hogy a Bleach a kedvenced, utána már hiába mondod, hogy most már a Kanokon.
#3: az anyagi tényező. A változatosság gyönyörködtet, de nincs elég pénz a világon, hogy minden mangafüzetet / anime-DVD-t megvegyél. Nem beszélve a milliárdnyi kiegészítőről, de az más téma. A lényeg, hogy muszáj kiválasztanod egy sorozatot, amit gyűjteni fogsz. Vagy a neten követni a kedvenceket.
#2: a szenvedélyedet védelmezni. Amikor azt mondod, hogy szereted az animéket, a közepesen felvilágosultaknak a következő kép fog beugrani: szinte mindig otthon ülsz, alig van kapcsolatod a külvilággal, nem akarsz se dolgozni, se tanulni, és minden idődet a rajzolt japán cuccok ámulatával töltöd. Amikor ilyenekkel találkozunk, bizony mindig újra és újra el kell magyarázni, hogy miért is téves eme kép, és hogy miért is szeretjük valójában a japán animációt: mert úgy tud elmesélni történeteket, mint semmi más. Lehet, hogy néhány ember így is makacskodni fog, de hé: nem nekik kell, hogy tetsszen.
#1: azt kívánni, hogy bárcsak a valódi világ is ilyen izgalmas lenne. Itt ütközik ki igazán, hogy az anime nem valódi. De igazából semmi más sem az ebből a szempontból, ami rajzolt. Meg a filmek 95%-a is ide tartozik. Szerencsére van valami, amiből erőt meríthetünk az élet kihívásaihoz. És ez annyira jó.
